17.RÉSZ

Key POV

Taemin és Minho nagyon jól elbeszélgettek, de én nem nagyon tudtam figyelni, mert csak azon járt a fejem, ami a mosdóban történt. Nem voltam képes felfogni, hogy Jonghyun képes volt ezt tenni Taeminnel. Szimplán csak kihasználta az érzéseit, ami nekem irtóra nem tetszett. 

- Key, gyere, ki velem, kérlek, beszélnünk kell… négyszemközt – nézett szúrós szemekkel Minhoék felé, majd elindult kifelé, én pedig követtem. Először elnézést kért, azért, amit a csók után mondott, de igazából csak hadovált mindenfélét. Válaszként közöltem, hogy nem haragszom, mert amúgy is elköltözünk, mire ijedten dadogni kezdett. Ezek szerint, mégsem vagyok közömbös neki, vagy csak nem teljesítette még a tervét.

Mikor felhoztam Taemint, hogy ideköltözik, akkor pedig elkezdett mentegetőzni, hogy őt nem érdekli, mert csak fogadásból jártak. Még azt is mondta, hogy jelentett neki valamit a csók. Egy pillanatra még el is hittem, de ezt gyorsan kivertem a fejemből, mert nem akartam magam hitegetni. Felesleges lett volna fájdítani a szívem egy olyan srác után, mint Jonghyun, aki képes volt kihasználni mások érzéseit.

- Sajnálom, Dínó, de… én nem tudok bízni benned. Szóval, csak próbálj meg elviselni engem, ahogy eddig tetted, és hagyj békén – mondtam neki hűvösen, hogy minél előbb lezárjam a témát.

A baj csak az, hogy akármennyire is akartam, nem gondoltam komolyan. Ugyanis legbelül, csak arra vártam, hogy megint megöleljen, hogy a karjai között lehessek. Ezt a gondolatot is gyorsan elhessegettem, és inkább bementem az étterembe, ahol Eli és Onew ölelkeztek. Jonghyun még belém is jött, de jobban érdekelt az asztalnál történő dolog. Megdöbbenten hallgattam Kevet, amikor mesélte, hogy féltestvérek. Mondjuk, örültem is neki, mert végre Elinak is lehet rendes családja.

A későbbiekben már egyáltalán nem foglalkoztam Jjonggal, csak Eliékkal beszélgettem. Onew meghívott minket a téli szünetben Amerikába, úgy, hogy ő állja a költségeket. Szerette volna, ha Eli megismerhetné az apukáját, ha már eddig nem volt rá lehetősége. Sőt, még fel is hívta telefonon az apját, és elmesélte neki mi történt, de Eli még nem szeretett volna beszélni vele, mert neki még túl friss volt az egész szituáció.

Minho is jól elvolt az újonnan szerzett ismerősével. Egyfolytában nevetgéltek meg kacarásztak Taeminnel. Örültem neki, hogy Minho jól érzi magát, csak az zavart, hogy pont vele kell lennie. Taemin még mindig nem volt szimpatikus. A legjobban az idegesített, hogy élvezte a helyzetet, hogy Jjonggal már egymásra sem néztünk.

Átfutott a fejemen, hogy csak hazudott, de nem voltam benne biztos. Lett volna rá oka, de annyira nem képzeltem gonosznak, hogy ilyet hazudjon. Yong is mondta, hogy fogadásból jártak, és Jonghyun is bevallotta. Eli pedig már az elején megmondta, hogy ez lesz, csak én nem hittem neki.

- Key, lassan menni kéne haza, már fél tíz van, és mi… még nem álltunk át, erre az időre – mondta Luhan két ásítás között. Taemin felénk kapta a fejét, és nagyra nyílt szemekkel nézett ránk.

- Nem… nem, nem és nem, Taemin. Te is hazajössz – parancsolt rá Onew szigorúan.

Tíz óra volt, mire hazaértünk. A fiúkon látszott, hogy tényleg nagyon fáradtak, bár Onew egyfolytában magyarázott Yongnak, hogy Eli a testvére.

- Jó éjszakát – köszöntek el tőlünk, majd mind felmentek a szobáikba. Sehun Luhannal, míg Taemin Onew-val volt egy szobában. Először nem értettem, hogy ők ketten miért, de kiderült, hogy Taemin nem szeret idegen helyen egyedül aludni.

Miután elcsendesedett a ház, besétáltam az étkezőbe Yonghoz, aki a tortája maradékát fogyasztotta. Elővettem az ajándékát a kabátomból, ahova elrejtettem reggel, és odasétáltam az asztalához.

- Boldog Születésnapot, Yong – nyújtottam át neki a kis dobozt. Meghatódva nézett rám, majd a dobozra.  Egy pillanatig sem tartott, mire kicsomagolta és kinyitotta.

- Uramisten… - suttogta maga elé, én pedig elmosolyodtam. A következő pillanatban már fel is állt az asztaltól, és szorosan megölelt.

- Tet… szik? – kérdeztem akadozva, mert olyan erősen szorított, hogy már alig kaptam levegőt.

- Köszönöm, Kibum! Ez a legszebb ajándék, amit eddig kaptam! – szorított még egy nagyot rajtam, majd elengedett. 

- Örülök, hogy tetszik – vettem ki a kezéből az órát, amit annyira nézett a plázában, mikor vásároltunk, majd felcsatoltam a csuklójára.

- Együk meg a sütit – mutatott a tányérra.

Csendben ültünk egymás mellett, és fogyasztottuk a tortát. Mellette nem éreztem magam kínosan, még akkor sem, ha nem szóltunk egymáshoz. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat egymás társaságában. – Nagyon jól sütsz – tette a villáját az asztalra.

- Köszönöm. Szeretek is sütni meg főzni – vallottam be neki az igazságot, amit nem sok embernek szoktam. Csak a negyedben élők tudják.

- Na, és tetszettél Jonghyunnak? – kérdezte izgatottan.

Válaszként csak elmeséltem neki mindent, ami történt. Taemin figyelmeztetésétől kezdve egészen a Jonghyunnal való beszélgetésünkig, közben viszont egyre jobban összehúzta a szemöldökét, amit nem igazán értettem.

- Key, itt valami sántít, nem gondolod? – kérdezte gyanúsan.

- Már miért sántítana? – néztem rá én is furán.

- Tudod, én már elég régóta Jjong mellett vagyok, és csinált már jó pár marhaságot, de azt biztosra tudom mondani, hogy Taemin hazudott neked. Ugyanis Jonghyun közölte vele, hogy nem komoly kapcsolat lesz, csak azért jönnek össze, mert fogadtak. Taemin ezt tudta nagyon jól, szóval itt nincs szó semmiféle kihasználásról – mesélte Yong, én pedig kezdtem hülyén érezni magam. Bár még mindig ott volt a fejemben, hogy ő sem tudhat mindent. Teljesen összezavarodtam, és már fogalmam se volt, kinek higgyek

- Inkább, hagyjuk ezt a témát. Nem akarok semmit Jonghyuntól, csak azt, hogy vége legyen ennek a cserének, és elköltözhessek innen. Mióta megjelent, az életem fenekestül felfordult. Eddig sem volt a legjobb, de most valahogy még rosszabb lett – panaszkodtam neki sóhajtozva.

- Azt már észrevettem, hogy számodra Jjong nem közömbös. Ezt nem tagadhatod, mert akkor ma nem akartál volna annyira tetszeni neki. De akkor mit van vele? – kérdezett rá.

Minhonál még sikeresen kimagyaráztam a dolgokat, bár nem hitte el. Yong, pedig sokkal érettebb nála. Korát tekintve az apám lehetne. Az biztos, hogy őt nem fogom tudni átverni. A baj csak az, hogy magam sem tudom még a választ.

- Nem tudom. Szeretnék vele lenni, többször is. Újra megcsókolni, és érezni, hogy szeret.  A gond az, hogy félek. Félek, hogy kihasználna, hogy csak addig kellenék neki, amíg meg nem un, majd elhagyna. Én nem akarok csak egy futó kaland lenni… senkinek – emeltem ki az utolsó szót. Igen, ez a véleményem róla, ettől tartok a legjobban, és éppen ezért akarom minél messzebb elkerülni.

- Key, Jonghyun nem ilyen. Egyszer hibázott, de ez nem jelenti azt, hogy mindig fog. Ha még esélyt sem adsz neki, akkor honnan tudod, hogy mi fog történni?  Szerintem ezt gondold át, mert ő is ugyanúgy érez szerintem, mint te. Na, de menjünk aludni… és gondolkodj. Jó éjt, Key – borzolta össze a hajam, majd otthagyott.

Ő könnyen mondja, nem neki kell döntenie, hogy mit tegyen. Én akkor is úgy vagyok ezzel, hogy a legjobb az, ha elköltözök innen, és elfelejtem őt. Akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba.

- Key, kelj fel! Jonghyun szülei lent várnak. Menj a fürdőbe, én teszek ki ruhát – ébresztett reggel Yong hangosan. Ijedten ültem fel az ágyon, és egyből az órára pillantottam.

- Még csak hét óra van – néztem rá kómásan, de közben már másztam is ki az ágyból. A fürdőben gyorsan letusoltam, majd egy alsóban visszamentem a szobába, ahol Yong két fekete öltönnyel várt. – Az… minek? – mutattam az elegáns ruhadarabra.

- Ne kérdezz annyit, ami az ágyon van, vedd fel. Ez a kettő megy a limuzinba. Bemész Jonghyunért, és hozod őt is magaddal – közölte a programot, én pedig gyorsan magamra kapkodva a farmert és a pólót, már mentem is utána lefelé a lépcsőn. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz a mai program, főleg ilyen ruhák mellett.

- Jó reggelt Kibum – köszöntöttek Dínó szülei, mikor leértem a lépcsőn.

- Jó reggelt – hajoltam meg mélyen, majd csendben vártam a továbbiakat.

 -  Annyi a dolgod, hogy amíg nem találkozunk újra, csináld azt, amit Yong mond. Azért nem mondunk semmit, mert… mert most nincs kedvünk hozzá. Na, akkor majd találkozunk – mentek ki az ajtón, én meg nagyokat pislogva néztem Yongra, aki csak röhögött az egészen.

Úton voltunk a negyed felé, közben Yong csak annyit mondott, hogy Jjong mindenképp jöjjön velem. Igazából nagyon  nincs kedvem ehhez az egészhez, mert így nem tudom elkerülni. Sőt, egész nap együtt leszünk.

A negyedben egyből a lakásba mentem. Eli már fent volt, de egy gyors köszönés után egyből Jonghyunhoz siettem. Mikor beléptem az ajtón, még az álmok szigetén nyaralt, aminek nagyon boldogan vetettem véget. Odasétáltam mellé és már ráordítottam volna, de nem ment. Olyan kis aranyos volt, ahogy aludt.

- Dínó, kelj fel – ráztam meg a vállát, de csak hümmögött egyet, majd csend lett. – Jjong, kérlek, kellj fel – ráztam meg erősebben, mire feltámaszkodott az alkarjára, rám nézett, majd elkapva a karom, magára rántott. Ekkor vettem csak észre, hogy nincs rajta felső. Kiakartam mászni mellőle, mert még haragudtam azért, amit Taeminnel csinált. Akármennyire is akartam, nem tudtam hinni neki, pedig ez volt minden vágyam. Hinni akartam neki, azt akartam, hogy együtt legyünk, de amíg nem bizonyítja, hogy tényleg jelentek neki valamit, addig nem lehet köztünk semmi. 

- Shhh… aludj még egy kicsit Kibum – fordított maga mellé az ágyon, majd átkarolt. Mozdulatlanul feküdtem mellette még pár percig, és élveztem a helyzetet, de eszembe jutott, hogy Yong vár minket. - Fel kell kelned! Yong vár minket – próbáltam feltámaszkodni, de túl erősen nyomott vissza. 

- Mit akar? – támaszkodott fel a másik kezével, de engem nem engedett.

- Fog… fogalmam… sincs – dadogtam zavaromban.

- Mi a baj, Key? Csak nem zavarban vagy? – nézett a szemeimbe sunyin, majd egyre jobban közelített. A szívem már a fülemben dobogott, és egyre jobban akartam, hogy megcsókoljon.

- Fiúk, minden rendben? – jött Eli hangja az ajtó túloldaláról, én pedig gyorsan felugrottam az ágyról, és az ajtóhoz mentem.

- Igen, csak ezt a marhát nem tudtam felkelteni – mentem ki Eli mellett. – Jonghyun, siess, tíz perced van! – parancsoltam rá keményen.

Ezután egyből a hűtőhöz mentem, és lehúztam fél doboz almalevet, hogy csillapítsam a remegésem. Részben örültem, részben pedig haragudtam Elira, hogy megzavarta a dolgot.

- Itt is vagyok – áll mellém Jonghyun, mire én megfogtam a karját, és az ajtó felé vezettem.

- Majd hozom vissza – ordítottam oda Kevinéknek, majd sietve a limuzin felé mentünk. Szerencsére nem kérdezett semmit, csak követett. Mikor beültünk az autóba, Yong elvigyorodott.

- Végre, már azt hittem, a rendőrséget kell utánad küldenem – viccelődött, majd indultunk is.

Több mint egy óra autókázás után egy hatalmas, végig üvegezett falú épület előtt álltunk meg. Nagyon jól nézett ki, ahogy az üveg visszaverte a nap sugarait.

- Yong, mégis, mit keresünk a szüleim vállalatánál? – kérdezte idegesen Dínó, mire én meglepetten kaptam felé a fejem.

- Anyádék azt akarják, hogy ma itt legyetek. Key azért, mert szeretné egyszer ezt a szakmát tanulni. Te pedig azért, mert egyszer át kell vedd ezt a helyet. A ruhák itt vannak. A hátsó bejáraton megyünk be, és ott át is tudtok öltözni majd – nyomta a kezünkbe a ruhákat, majd elindultunk.

Én tökre belelkesedtem, hogy Korea egyik legnagyobb építészeti vállalatánál lehetek, Jjong viszont puffogott meg káromkodott mellettem.

Jonghyun POV

Szinte észre sem vették, hogy eltűntem közülük. Egyedül Sehun nézett rám egy pillanatra, de ő sem foglalkozott különösebben a dologgal. Fél tízkor Sehunék hazamentek, mert már fáradtak voltak. Taemin még maradni akart, de szerencsére Onew egyből ráparancsolt, hogy ő is hazamegy.

Hazafelé egyfolytában csak az járt a fejemben, amit mondott. Hagyjam békén… olyan könnyen mondta, hogy az már nekem okozott fizikai fájdalmat.

- Hagyj békén… hagyj békén… hagyj békén – mondogattam félhangosan, mire Eli megállt előttem.

- Mégis, mi a franc van már?  - nézett rám unottan. – Hagyj békén… Ezt minek mondogatod? – kérdezte.

- Öhm… hát, én csak dúdoltam, ez egy amerikai szám – hazudtam az első eszembe jutott dolgot, de Eli egyből rájött, majd szembefordult velem.

- Ezt én is ismerem. Úgy folytatódik, hogy ha megbántod, vagy csak egy haja szála is meggörbül miattad, összetörlek, mint egy sós ropit – suttogta halkan, egy hatalmas művigyorral a képén. Egy gyors biccentés után folytattuk az utat hazafelé. Elijal már nem volt olyan vészes a kapcsolatunk, mint az elején, de azért még mindig nem voltunk haverok. 

A szokásos fenyegetései pedig még mindig megvoltak. Múltkor azért fenyegetett meg, hogy kitöri a nyakam, mert az egyik burgonyát nem háromba, hanem ötbe vágtam. Hiába magyaráztam, hogy az nagyobb volt, akkor is neki kellett igaza legyen. Néha kivisszük egymást az észből, szegény Kevin meg azt sem tudja, mit kezdjen velünk. Általában otthagy minket, vagy leül és megvárja a végét, de olyan is volt, hogy rácsapott az asztalra, és elordította magát, hogy fogjuk be.  Annyira meglepődtünk, hogy egyből abbahagytuk a vitát, és leültünk enni.

Szerencsére az este már nyugalomban telt. Elmentünk fürdeni, majd az ágyba. Egy ideig csak feküdtem, és azon vacilláltam, hogy mit kéne tennem. Akartam Keyt… azt akartam, hogy velem legyen. Nem csak egy vagy két alkalomra, hanem sokáig, sőt, talán életem végéig.

Viszont tudtam, hogy Taeminnek köszönhetően ez nem fog sikerülni, mert elég szépen bekevert, olyannyira, hogy Key látni sem akart, ha nem muszáj. Valahogy össze kéne boronálnom Minhoval, és akkor talán lenne esélyem arra, hogy Key-vel legyek. Sürgősen ki kell találnom valamit, hogy ezt meg is tudjam valósítani.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki ráz. Egy hümmögéssel jeleztem, hogy hagyjon aludni, de ő másodjára is megtette. Felkönyököltem, és nem hittem a szememnek, amikor Key állt előttem. Kihasználva az alkalmat, gyorsan lerántottam, majd magam mellé fektettem és átkaroltam, hogy ne menjen el.

Egy ideig mozdulatlanul feküdt, gondolom, zavarta, hogy felső nélkül vagyok, de engem nem érdekelt. Aztán elkezdett mocorogni, ami nekem nem igazán tetszett, ezért még mindig nem engedtem el. Közölte, hogy Yong vár minket, mikor pedig megkérdeztem, minek, elkezdett dadogni.

Zavarban volt szegénykém, ez pedig nagyon tetszett nekem; olyannyira, hogy ott helyben meg akartam csókolni. Egyre közelebb hajoltam hozzá, és már majdnem megvolt, de Eli sikeresen bezavart, mire Key meglógott.

Dühöngtem magamban pár sort, majd felöltöztem, és mentem is ki a konyhába, ahol elkapta a kezem, és az ajtóhoz húzott.

Félúton a városban már kezdtem sejteni, hogy hova megyünk, de csak akkor szólaltam meg, amikor már ki is szálltam az autóból. Yong persze egyből meg tudta magyarázni a dolgokat.

- Jaj, a francba – állt meg hirtelen mellettem.  – Key, visszafutnál az autóhoz? Ott maradt a telefonom – nézett rá cuki szemekkel, mire Key kivette a kezéből a kulcsokat, majd visszament.

- Mit akarsz, Yong?  - tettem fel a kérdést, mert tudtam, hogy mindig az autóban hagyja a telefont.

- Csak szólok, hogy Taemin telebeszélte Key fejét tegnap. Azt mondta Keynek, hogy ő nem tudott semmiről, és te kihasználtad – mondta diszkréten Key irányába nézve.

- Miről beszélsz? – tettettem a hülyét, mert nem tudtam, hogy mennyit tud.

- Jaj, ne játszd meg magad! Látszik, hogy belezúgtál, és ő is beléd. De egyet elmondok, Jonghyun. Nem ajánlom, hogy bántsd, kihasználd, vagy csak játssz az érzéseivel, mert esküszöm, előbb öllek meg, mint a csórik – fenyegetett meg szigorúan.

- Chh, mióta érdekel téged, hogy mi van mással rajtam kívül? Eddig mindig azt akartad, hogy nekem legyen jó, most meg hirtelen Keynek… Mi folyik itt, Yong? Miért vigyázol rá ennyire? Mi közöd hozzá, hogy jobban érdekel ő, mint én, akivel tíz éve együtt vagy? – kérdeztem tőle kíváncsian. Nem haragudtam rá, de akkor is furcsa volt. Egy ember azt védi, akit régebb óta ismer, nem pedig egy idegent… Vagy Key nem is annyira idegen?

- Itt van, Yong, mehetünk? – nézett ránk érdeklődve Key, aki épp akkor ért vissza, majd a hátsó ajtó felé ment. Eszméletlenül jó segge van, olyan markolni való.

- Menjetek átöltözni, én, megvárlak kint titeket – adta az utasítást Yong, mi pedig bementünk a helyiségbe, ami öltözőnek szolgált jelen pillanatban. Egy kanapé, egy asztal, két fotel és egy kisebb szekrény volt bent. Key a saját öltönyét felakasztotta a szekrényre, majd elkezdett vetkőzni. Én is levettem a felsőm, de valahogy nem tudtam levenni a szemem róla. A hófehér bőréről és kívánatos testéről. Teljesen megbabonázott.

- Jonghyun, öltözz már – lóbálta előttem a kezét, mire megráztam a fejem, és visszatértem a valóságba.

- Key… - kezdtem bele, de elhallgattam, és gyorsan magamra kaptam az inget. Ő még mindig ugyanúgy állt előttem, és gondolom, várta, hogy folytassam, de nem tettem. Nem tudtam, mit mondani neki.

Miután sikeresen átöltöztünk, Yong felkísért minket a negyvenkilencedik emeletre, ahol apámék irodája van. Közben persze az emberek egyfolytában minket bámultak, ami rettentően idegesített.

- Sziasztok, fiúk – köszöntött minket anyám, majd apám is. Szerencsére engem is úgy kezelt, mint Key-t.

Elmondták, hogy először beülünk egy megbeszélésre, majd az egyik építészmérnök megmutatja nekünk, mi hogyan zajlik az épületben. Már itt nagyon untam az egészet, Key viszont nagyon örült neki. Látszott, hogy őt tényleg érdekli ez az egész, nem úgy, mint engem.

- Rendben van, akkor jó szórakozást – veregette meg apám mindkettőnk vállát.

Ezek után kezdetét vette a napunk. A megbeszélésen majdnem elaludtam, de ahányszor megszólalt Key, egyből figyelni kezdtem. Még csak harmadéves a gímiben, de már építészekkel beszél arról, hogy hogyan lenne célszerű felépíteni egy házat... Néha engem is megkérdeztek, válaszként motyogtam nekik valamit, de nem nagyon sikerült jókat mondanom.

Ezek után végigjártuk az épület minden egyes helyiségét. Az irodáktól kezdve a mosdókon át egészen az étkezőig, ahol megálltunk ebédelni is. Délután végeztünk ezzel is, anyámék csak annyit mondtak, maradjunk az öltözőben még egy órát, utána majd beszélünk.

Unatkozva bambultam magam elé a fotelben, Key pedig a másikban ült. Beszélnünk kellett volna, de nem tudtam, mit mondjak neki. Nem akartam még jobban elrontani a helyzetünket, de a tétlenség sem tetszett. Legszívesebben kitekertem volna Taemin nyakát, amiért hazudott Key-nek, de nem mondhattam neki semmit, mert akkor lebukott volna Yong.

- Honnan tudtad meg, hogy fogadásból jártam Taeminnel? – kérdeztem inkább rá a dologra, mert az nem olyan feltűnő.

- Taemin mondta, meg Yong is, és te is bevallottad – válaszolt rá egyből.

- Taemin hazudott neked, Key. Nem tudom, mit mondott, vagy mit nem, de nem mondott igazat. Mindketten tudtuk, hogy csak fogadásból jövünk össze, nem pedig azért, mert érzünk egymás iránt valamit. Taemin is tudta, hogy nem fogok érezni iránta semmit. Nem használtam ki, mert ő is akarta – meséltem el neki az igazat.

Látszott, hogy még mindig nem tudja, hogy higgyen-e nekem, ezért folytattam. – Tudod, Taemin belém szeretett a végén, és el is mondta nekem, de én mondtam neki, hogy nem szeretem, hogy nem lehet köztünk semmi, mert nem akarom kihasználni. Aztán ideköltöztünk, és reméltem, hogy elfelejt. Sajnos ez nem így történt. - Ez volt az igazság. A teljes igazság, amit nem szeretek senkinek elmondani, mert mindig én jövök ki belőle rosszul.

- Tudod, ha igazat mondasz is, nem érdekel. Tegnap elmondtam, hogy nem tartozol magyarázattal. Felejtsük el végre, ami történt, Jonghyun – állt fel a fotelből, és szomorúan nézett rám. Nem bírtam ki, hogy ne menjek oda hozzá, és öleljem meg.

- Tudom, hogy te is érzel irántam valamit, Kibum. Ne tagadd le, kérlek – érintettem össze a homlokunkat, mire megint elkezdte gyorsabban venni a levegőt. Csillogó szemekkel nézett az enyéimbe, és olyan volt, mintha könyörögne, hogy csókoljam meg végre.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, szorosan rátapadtam az ajkaira. Egyből utat adott a nyelvemnek, és visszacsókolt. Óvatosan hátralépdeltem a fotelig, és ahogy leültem, úgy húztam őt is az ölembe. Eközben természetesen egy pillanatra sem hagytuk abba egymás ajkainak kényeztetését.

Felfogni is nehéz volt, hogy egy hét alatt sikerült egy csórinak elérni azt, hogy elviseljem magam mellett, majd életet cseréljek vele, amit élvezni is fogok, végül pedig még belé is szeressek. Mintha egy mesébe csöppentem volna, ahol mindennek happy end lesz a vége.

Ahogy ott ült az ölemben és csókolt, én is azt hittem, hogy ezzel már elértem mindent, hogy már semmi nem állhat az utamba. De mi nem egy mesében élünk, hanem a valóságban, ahol a happy endért rendesen meg kell dolgozni. Ahol ez a csók, nem jelent semmit, mert bárki bármikor tönkretehet mindent.

Az, hogy Key másodjára is önszántából csókolózik velem, az csak a szerelem hegyének a legalja, a csúcsig még sok mindenen át kell mennem.