16.RÉSZ

Key POV

Nem hiszem el, hogy Minho ennyire átlátta a helyzetet. Olyanokat mondott nekem, hogy azt hittem, ott helyben fogok meghalni. Főleg, amikor azt mondta, hogy tudja, köztünk nem lehet semmi. Erre visszagondolva úgy éreztem, megszakad a szívem. Én nem akartam megbántani, de jobb így, hogy megtudta.

El akartam mondani neki, hogy nem érzek iránta barátságnál többet, de nem volt bátorságom hozzá. Ha nem történik meg mindez Jonghyunnal, lehet, hogy képes lettem volna összejönni vele, csak azért, hogy ne bántsam meg; annak pedig nem sok értelme lett volna, mert én nem lettem volna boldog.

Mégis pocsékul éreztem magam emiatt. Látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog, de próbált közömbös maradni. Ami viszont teljesen meglepett, hogy szerinte Jjong hazudott, amikor azt mondta, hogy csak kíváncsiságból csókolt meg. Erre már kibuktam kicsit. Mégis honnan szedte ezt?

Jjong teljesen komolyan mondta, nem látszott rajta, hogy hazudna… ahogy rajtam sem, amikor azt mondtam, hogy nem érzek iránta semmit. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez az igazság/hogy tényleg így van, de a csókunk után erre képtelen voltam. Annyira jó volt, annyira őrjítő és szenvedélyes, hogy legszívesebben újra megcsókolnám, hogy még egyszer átélhessem.

Miután otthagytam Minhot, egyenest hazasétáltam, mert nem akartam Kevinékkel beszélni; csak épp nem számítottam vendégekre. Mikor beléptem az ajtón, egyből négy fiúval találtam szemben magam. Köztük volt Jonghyun volt pasija is. Miért, miért éppen most kellett megjelennie?  Ráadásul elég helyes is, na meg, ahogy elnézem, nem épp csóró, szóval simán összejöhetnek újra. De én ezt nem akarom, nem szeretném, hogy Jonghyun ezzel a fiúval legyen.

- Hahó! Itt vagy? – kapálózott előttem az egyik szőke srác.

- Öhm… persze… izé… bocsánat – dadogtam össze-vissza, mint egy idióta.

- Én Sehun vagyok, mellettem Luhan, Jinki . Mutatott a barna srácra.

-De, nyugodtan hívj csak Onew-nak – vágott bele hirtelen Jinki, Sehun szavába.

- Ő pedig itt, Taemin – veregette meg a vállát, Jonghyun volt barátjának.

- Kim Kibum, de Key-nek szoktak hívni a többiek – mutatkoztam be én is egy gyors meghajlással együtt. Hirtelen kínos csend telepedett ránk, én pedig nem tudtam, mit csináljak.

- Key, gyere sütni! Megígérted, hogy csinálsz nekem tortát a szülinapomra – jött ki Yong a konyhából. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy megköszönjem neki, amiért épp megjelent, de nem tehettem.

- Oh, tényleg… elfelejtettem – néztem rá bűnbánóan, mert tényleg kiment a fejemből.

- Jöhetünk mi is? – csillant fel Taemin szeme. Legszívesebben elküldtem volna a halálba, de inkább csak biccentettem egy kicsit.

Egy órával később már nyakig lisztesen meg tésztásan álltunk a sütő előtt, és vártuk, hogy lekapcsoljon. Yongot az elején kizavartuk, hogy ne lássa a tortáját, amíg el nem készül. Sütés közben elmeséltem, hogy miért, hogyan és minek történt a csere, meg azt is, hogy Jonghyun hogyan bírja a strapát. Mindhárman jókat nevettek, persze, a csókos jeleneteket Taemin miatt kihagytam. Nem akartam, hogy mindketten kellemetlenül érezzük magunkat a következő pár napban, főleg, hogy a szüleivel ideköltöznek a városba. Miért is ne? Közelebb lesz a szerelméhez, és többet tudnak együtt lenni… Jobb is lesz, ha elköltözök a város másik felébe.

Miután elkészítettük a szülinapi tortát, Sehun leültette Yongot az asztalfőre, mi pedig kivittük a tortát a sok gyertyával, a Happy Birthday-t énekelve. Yong nagyon meg volt hatódva, és örült is a sütijének, amit egyből felvágott, és enni kezdtünk. Taemin közben felhívta Jonghyunt, mire nekem megállt a villa a számban, és hallgattam, mit is mond a vonal másik végén. Szerencsére Taemin kihangosította a telefont, hogy a srácok is hallják.

Megmondom őszintén, kicsit megnyugodtam, amikor Jonghyun hangjában nem az örömöt véltem felfedezni, hanem inkább haragot. Mintha, nem örült volna annak, hogy Taemin itt van.

Sütizés után beszélgettünk még egy kicsit. Kiderült, hogy Sehun és Luhan egy pár, már évek óta. Tiszta aranyosak voltak. Elmesélték, hogy a legtöbb barátjuk egyből hátat fordított nekik, de Jonghyun nem, pedig neki sem tetszett a helyzet, csak épp többre tartotta a barátságukat

- Na, persze. Aztán mégis pasija lett, nem pedig csaja – emelte fel a tekintetét Taemin a telefonjáról, mire a másik három srác mérgesen felé fordult.

- Most mi van? Szerintetek nem tudja? Itt lakik, már egy hete lassan, Jonghyun szobájában pedig ott van a képem. Ugye, Kibum? – nézett rám gúnyos mosollyal, mire én ott helyben lecsaptam volna. - Azt ne mondd, hogy nem tudod, hogy én az ő volt barátja vagyok? – vágott be egy döbbent fejet, majd elröhögte magát. Nem bírom a gyereket… egyszerűen már most meggyilkolnám. Csupán másodjára jelzi, hogy Jonghyun az övé, ami engem, egyre jobban idegesít.

- Taemin! Hagyd békén Kibumot! – szólt rá erélyesen Onew, majd sajnálkozva felém fordult.

- Tényleg, nem talizhatnánk a többiekkel is valahol? Mondjuk a munkahelyeteken? – tette fel a kérdést Luhan izgatottan. A szívem azt súgta, hogy nem, viszont az agyam az ellenkezőjét.

- Szóljatok neki, hogy egy óra múlva találkozzunk az étterem előtt, nekem még le kell zuhanyoznom – válaszoltam neki kedvesen, majd felálltam, és az emeletre mentem.

Dühösen csaptam be magam után az ajtót, és legszívesebben törtem-zúztam volna. Nem így terveztem el a napot. Azt akartam, hogy Yong Jonghyunnal tudja tölteni a születésnapját, de a srácok mindent keresztbehúztak. Vagyis csak Teamin, aki rá fog mászni Dínóra, amit én nem fogok hagyni. Engem egy kis takony nem fog legyőzni.

Fürdés után elkeseredve ültem az ágyamon, egy halom ruha mellett. Fogalmam se volt, hogy mit vegyek fel, ami tetszene Dínónak is. Lehet, hogy meg fogom még bánni, de azt hiszem, valamit érzek iránta, ami már nem barátság. Nem mondanám szerelemnek, mert azért ez nem, de nem tudnám elviselni, ha ezzel a kis majommal jönne össze megint.

- Kibum, kész vagy? – nyitott be a szobába Yong, mire szomorúan felé fordultam.

- Nem vagyok – válaszoltam motyogva. Egy pillanat múlva már éreztem, hogy süpped az ágy, majd az ölemben landolt egy farmer, egy póló és egy bőrdzseki. Nagyokat pislogva néztem rá, miközben felrántott az ágyról, és betolt a fürdőbe.

- Ebben tetszeni fogsz neki – hallottam meg a hangját az ajtó mögül, közben felhúztam az extra szűk fehér nadrágot, a fekete rövid ujjú inget, majd a fekete bőrdzsekit is. – Ez jól kiemeli a feneked – mondta Yong, mikor kimentem hozzá.

- Nem túl szűk?  - kérdeztem rá bátortalanul, mire csak a fejét rázta, majd leültetett az ágyra, ő pedig a fürdőbe ment. Egy hajlakkal és egy ceruzával jött ki.

- Hidd el, jól fogsz kinézni. Tudom, mit szeret – fogta meg a vállam nyugtatásképp, majd a hajamat kezdte el igazgatni, fésülgetni. Ezután kihúzta a szemem is, ami először elég fura érzés volt. – Na, nézd meg magad! – tolt oda a tükör elé, nekem pedig leesett az állam. Tényleg nagyon jól állt a hajam, és még a szemem sem lett rossz.

- Köszönöm – öleltem meg a segítőmet.

- Adj bele mindent, mert ezt a gyereket nem lehet elviselni. Egy dolgot pedig jegyezz meg.  Ők ketten csak fogadásból voltak együtt. Jonghyun nem szerette Taemint, és ez ne is változzon – mondta Yong, mire én először döbbenten bambultam rá. - Rendben van – bólogattam egyetértően.

- Akkor menjünk, öcskös – veregette meg a hátam, majd hirtelen elhallgatott.

- Öcskös? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Hjaa… Jjongnak is szoktam mondani – vont vállat, majd gyorsan kisietett a szobából. Kicsit furcsálltam a helyzetet, de mivel nem értem rá, én is lesiettem a hallba. A srácok mind ugyanabban a cuccban voltak, mint amiben jöttek, kivéve Taemint, aki kicsit jobban kinyalta magát.

- Akkor mehetünk is – indult el az udvarra Sehun, mi pedig mentünk utána. Mivel sokan voltunk, ezért a limuzinnal mentünk az étteremhez.

Sehunék, amint odaértünk, egyből besiettek. Én megmozdulni sem bírtam. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak majd szólni a többiek ehhez a szerelésemhez. Elinak még a múltkori sem tetszett, úgyhogy ez sem fog. Végül vettem egy nagy levegőt és én is beléptem.

Sehun, Luhan és Onew már az asztalnál ültek, és Kevinékkel beszéltek, Jonghyun pedig Taeminnel beszélgetett egy kicsit arrébb, nem épp jókedvűen.  Amikor viszont meglátott, egyből odajött hozzám.

- Key… de… jól nézel ki – motyogta kicsit elvörösödve.

- Ohm… köszönöm – sütöttem le a tekintetem, mert éreztem, hogy én is vörösödök, ugyanis mindketten ugyanolyan fekete ingben voltunk.

- Jonghyun, gyere vissza, most velem beszélsz! – szólt rá erélyesen Taemin, mire válaszként kapott egy sóhajt és egy fejrázást.

- Később beszélnünk kell majd – közölte velem gyengéden, majd megfordult, és visszasétált Taeminhez? Nem szereti őt, sőt nem is érdekli. Mi van vele?

Minhon kívül mind ott ültünk az asztalnál és beszélgettünk. Természetesen Taemin úgy nézett rám, mintha egy utolsó csótány lennék, akit szét kell tiporni, mert csak rontja a levegőt, de Jonghyun végig mosolygott

Később kimentem a mosdóba, és szerencsétlenségemre Taemin is követett.

- Figyelj, bocsi, ahogy az előbb viselkedtem, csak Jonghyun nagyon felhúzott. Kiderült, hogy fogadásból járt csak velem. Játszott az érzéseimmel, csak hogy bizonyítson Sehunéknak. Nekem ez nagyon rosszul esett. Szóval, vigyázz vele, mert észre sem veszed, és már rég elcsavarta a fejed, majd eldob, ha már nem kellesz neki – veregette meg a hátam, majd kiment.

Teljesen meglepődtem, hogy mi is történt. Nagyot csalódtam Jonghyunban.

Miután kisírtam magam, megmostam az arcom, majd felvéve a műmosolyt, visszamentem a többiekhez.

- Bocsi, srácok, csak volt egy kis dolgom – esett be mellém Minho. – Choi Minho vagyok – mutatkozott be illedelmesen.

- Ő Sehun, Luhan Onew… ő pedig Taemin – mutattam végig mindenkin, mire észrevettem, hogy Minho szeme megakad Taeminen, és ugyanez fordítva, végül még el is mosolyodtak.

Jonghyun POV

Mikor már azt hittem, rosszabb nem lehet, akkor megint csörögni kezdett a telefonom. Sehun volt az.

- Szia, Jong, egy óra múlva találkozzunk az étteremben, ahol dolgozol. Key-vel elmegyünk, hogy össze tudjunk futni kicsit.  Szóval, készülődj – hadarta el a mondanivalóját, majd rám is nyomta a telefont. Mindig ezt csinálta, amikor tudta, hogy legszívesebben nemet mondtam volna, mert így nem volt más választásom, mint hogy megtegyem, amit mondott.

Idegesen csaptam a telefont az asztalra, mire Kevinék összerezzentek.

- Megyünk az étterembe, srácok – közöltem velük a hírt, mire vállat vontak, majd el is tűntek a szobájukban. Én is nekiálltam készülődni, ami szerencsére elég gyorsan sikerült is.  Egy egyszerű kék farmert vettem fel, és egy fekete rövid ujjú inget. Ez volt a kedvencem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt veszem fel. Nem azért, mert tetszeni akartam Taeminnek, hanem mert Key-nek akartam. Kezdtem úgy érezni, hogy egyre inkább szükségem van a társaságára. A közelében mindig olyan nyugodt leszek, de ha elmegy, akkor meg már hiányzik is. Olyan érzés, mintha egy láthatatlan vékony szál, már hozzá kötne, amit én nem akarok elszakítani. Tudom, hogy szerinte nagyon jól áll egy pasinak, ha feketében van, és ebben teljesen egyetértek vele.

Minhon kívül mind ott voltunk már az étteremben, majd a srácok is megérkeztek. Sehun, Luhan és Onew egy gyors ölelés után le is ültek Eliékhoz, és már beszélgettek is. Hát igen, őket sosem zavarta a dolog, hogy szegényekkel vannak körülvéve. Várjunk csak, szegényeket mondtam, és nem csórikat… ez már haladás, ugye?

- Jonghyun, édes – rohant hozzám oda Taemin, és ölelt szorosan magához. Egy pillanatig viszonoztam az ölelését, majd óvatosan eltoltam magamtól. Alaposan szemügyre vettem, és megállapítottam, hogy azért fél év alatt elég sokat változott. Már messze nem volt az a gyámoltalan fiú, akit otthagytam Amerikában.  Mégis úgy éreztem, hogy nekem ő csak egy sima ismerősöm. Egyszerűen már nem érdekelt kicsit sem, mint pasi, csak mint barát.

- Szia, Taemin – mosolyogtam rá.

- Nem is örülsz nekem, mi? Pedig azt hittem, hogy fogsz, mert nekem nagyon hiányoztál – mesélte kicsit csalódottan, de engem nem hatott meg, folyton csak az ajtót bámultam, hogy mikor jön meg már Key is.

- Taemin, tudod jól, hogy nem szerettelek – mondtam újra a szemébe az igazságot, mire kicsit ideges lett.

- Persze, nem szerettél, de azért megcsókoltál, meg elvittél randizni is, az akkor miért is volt? – kérdezte felháborodottan, de már nem válaszoltam, mert megjelent Key is. A lélegzetem is elállt, amikor megláttam abban a szűk fehér nadrágban és bőrdzsekiben. De ami a legjobban tetszett, hogy ugyanolyan inget húzott fel, mint én.

-Key… de… jól nézel ki – motyogtam kicsit elvörösödve.

- Ohm… köszönöm – sütötte le a tekintetét, mert gondolom, rájött, hogy ugyanolyan ingben vagyunk.

- Jonghyun, gyere vissza, most velem beszélsz! – szólt rám erélyesen Taemin, mire válaszként kapott egy sóhajt és egy fejrázást. Pedig legszívesebben a képébe ordítottam volna, hogy nem érdekel, amit nyafog.

- Később, beszélnünk kell majd – mondtam még gyorsan Kibumnak, majd visszamentem Taeminhez.

- Mégis, hogy képzeled ezt? – kérdezte hisztisen, nekem pedig már felállt a szőr a hátamon tőle.

- Taemin, figyelj ide. Én nem szerettelek, nem szeretlek, és nem is foglak szeretni. Csak fogadásból jártunk, érted? - néztem rá idegesen, majd otthagytam és leültem az asztalhoz.

Egészen Minho megérkezéséig Taemin folyton Key-t bámulta, én pedig csak mosolyogtam rajta. Amikor viszont Minho is beesett az ajtón, és köszönt, Taemint mintha elvágták volna. Teljesen elcsendesedett, és csak nézte őt, Minho pedig ugyanígy tett. Key értetlenül nézett rám, majd a többiekre, de senki nem mondott semmit.

Minho először Onew mellé ült le, de vacsora után már felcserélődtek a dolgok. Én átkerültem Luhan és Sehun közé, Taemin Onew és Minho között volt, Key pedig Kevin és Eli közé telepedett le. Minho és Taemin mintha pillanatok alatt megtalálta volna az összhangot, de ez még nem jelentett semmit. Ugyanis Minho folyamatosan Key-t, Taemin pedig engem bámult egyfolytában, ami eléggé zavaró volt.

- Key, gyere, ki velem, kérlek, beszélnünk kell… négyszemközt – hangsúlyoztam ki az utolsó szót Taeminre nézve, aki csak fintorgott egyet.  Kibum kis hezitálás után felállt, és követett ki az utcára.

Kint nekidőltem a falnak, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. – Figyelj, én csak szeretnék elnézést kérni, amiért olyan marha voltam. Nem gondoltam komolyan, amit mondtam, csak ki akartalak menteni Minhonál, mert ha rám haragszol, az nem lényeg, de Minhoval rengeteget lesztek még együtt. Nem lenne jó, ha rosszul éreznétek magatokat egymás társaságában. Én meg úgyis hazaköltözök egyszer, aztán már csak a suliban vagy az étteremben futunk össze – zagyváltam neki össze-vissza minden marhaságot, amit igazából nem is akartam, csak nem tudtam, hogy igazából mit is akarok. Key értetlenül nézett rám, és látszott rajta, hogy megpróbálja felfogni, amit mondtam neki.

- Értem… hát, semmi baj, amúgy is elköltözünk lassan. Két hónap már nem a világ vége, igaz? – erőltetett mosolyt az arcára.

- Kkk… két hónap? – dadogtam ki a kérdést, mert nem akartam hinni a fülemnek. Nem mehet el, nem hagyhat itt ő is.

- Igen annyi, akkor lesz a félév vége, és akkor nyugodtan tudunk költözni a srácokkal, a suli váltás se lesz gond. Szóval, nyugi, nem haragszom rád – tette a kezét a vállamra.

- Nem mehettek el, megint tök egyedül lennék, titeket meg már tökre megszoktalak – vallottam be neki az igazat, mire őszintén elmosolyodott.

- Ne aggódj, itt lesz neked Taemin. Ideköltöztek a szüleivel, nem messze tőled. Jól ellesztek majd megint – mosolygott még mindig, de tudom, hogy nehezére esett. Zavarta, hogy itt van Minnie, ahogy engem is.

- Engem nem érdekel Taemin, Key. Csak fogadásból jöttem össze vele, hogy bebizonyítsam a srácoknak, hogy nem zavar a melegségük. Soha nem szerettem, és ezt ő is tudja. Arról már nem tehetek, hogy ő félreértette a dolgot – kezdtem el magyarázkodni, csak nem értettem, miért. Talán azért, mert úgy vettem észre, hogy Key féltékeny Taeminre, és meg akartam nyugtatni, hogy nem kell az legyen.

- Nem kell magyarázkodnod, Jonghyun. Nekünk semmi közünk egymáshoz. Engem az sem érdekel, hogy kihasználtad a srác érzelmeit, csak hogy bizonyíts nekik. Én azt hittem, az a csók jelentett neked valamit; de látom, hogy nem – rázta meg csalódottan a fejét.

- Nem, Key, ez nem igaz. Nekem… nekem igenis jelentett valamit, az előbb mondtam, hogy csak azért mondtam, amit mondtam, mert nem akartam, hogy rosszban legyetek Minhoval. Key, hidd el, nekem is jelentett valamit – kezdtem el mentegetőzni, mert éreztem, hogy ebből a beszélgetésből is én fogok rosszul kikerülni.

- Sajnálom, Dínó, de… én nem tudok bízni benned. Szóval, csak próbálj meg elviselni engem, ahogy eddig tetted, és hagyj békén – adta meg a végső csapást, majd bement az étterembe, ahol egyből meg is torpant, így nekimentem.

Onew és Eli szorosan ölelték egymást, és talán még sírtak is.

- Mi történt itt? – kérdeztem a többiektől, mire Kevin odajött hozzánk.

- Eli és Onew féltestvérek, mint kiderült. A szülőkről volt szó, mikor mindketten ugyanazt a nevet nyögték be. Onew-t felnevelték, míg Elit az anyja intézetbe adta, mert a válás után nem tudta felnevelni, az apja, vagyis Onew apja pedig nem tudta, hogy az övé a gyerek.  Olyan aranyosak, nem?  - vágott meghatódott képet Kev.

Az este további részében Key már rám sem nézett, de Taemin annál jobban örült a helyzetnek. Biztos voltam benne, hogy az ő keze van a dologban. Biztos teletömte a fejét minden marhasággal, amit szerencsétlen Key el is hitt neki. Irtóra irritált a jelenléte, mert ha ekkor nem lett volna ott, akkor talán már az enyém lehetett volna Key.

Ehelyett bele kellett törődnöm, hogy elmegy, és talán soha többé nem láthatom. Még segíteni se tudok nekik, mert nem fogadna el pénzt tőlem… Persze, tőlem nem, de mondjuk a főnökétől igen.

Hirtelen felálltam a helyemről, és kimentem az étteremből, hogy hátulról közelítsem meg az irodát, nehogy lebukjak. Szerencsére a főnök bent volt, így már csak elő kellett adnom neki az ötletemet.

- Jó estét, főnök úr. Beszélni szeretnék önnel – hajoltam meg neki illedelmesen.

- Mit szeretnél, Jonghyun?  - kérdezte, fel sem nézve a papírokból.

- Fizetésemelést Kevinnek és Keynek – vágtam rá egyből a választ, minden zokszó nélkül.

- Tudod jól, hogy ez nem így megy. Nem dolgoznak annyit, hogy kapjanak, még ha szeretnék is adni nekik, mert nem akarom, hogy elmenjenek – válaszolta ő is lehangoltan.

- Tudom, hogy nem adhat így, de mi van akkor, ha én utalok magának minden hónapban egy adott összeget, amit ön fizetésemelésként odaad a fiúknak. Tudja, tőlem nem fogadnák el, szóval csak így tudom megadni nekik – vázoltam fel neki az ötletem, amit elég jónak tartottam. Látszott, hogy a főnök elég alaposan átgondolta a helyzetet, de végül rábólintott.

- Rendben van, így talán megoldható – mosolyodott el kedvesen. – Tudod, jó gyerek vagy te, csak hagynod kell, hogy előjöjjön. Jó éjt, Jonghyun – köszönt el tőlem, én pedig diadalittas mosollyal az arcomon mentem ki az irodájából.

Sikerült elérnem, hogy meglegyen a pénzük, szóval akkor talán maradni fognak. Már csak Taeminnel kell kezdenem valamit...