2MIN PLUSZ /+18/

Taemin POV

- Taemin! – hallottam meg Minho ordibálását a fürdőszobából.  Magamban motyogva indultam meg az ajtó felé, de mire odaértem, ő már kijött, egy törölközővel a derekán.

- Minho… mi lenne, ha nem… így jönnél ki kora reggel a fürdőből – mutattam végig rajta, szerintem már a paradicsomnál is vörösebb fejjel. Amikor még a város déli részén laktunk, és ő odaköltözött hozzánk, akkor is eljátszotta ezt egy párszor. Igaz, akkor is együtt voltunk már, de engem mindig zavarba hozott.

- Miért, talán nem tetszem? – kérdezte tettetett döbbenettel arcán.

- Nem hát, még jó, hogy nem tetszel – kontráztam rá a dologra, ő pedig már a száját is eltátotta.

- Te sem vagy egy szépség, nehogy azt hidd – sétált el mellettem egyenesen a gardróbszobába. Azt mondta, hogy nem vagyok szép? Jól hallottam? 

- Csak… - kezdtem bele, de megint megakadt a szó a torkomon. – Basszus, Minho! – kaptam a szemem elé a kezem, és visszafutottam a szobába, ahol a takaró alá bújtam.

- Most mi a bajod? Nem láttál még csupasz feneket? – hallottam meg újra a hangját, miközben besüppedt mellettem az ágy. - Neked már segged van, nem feneked… az nekem van – dünnyögtem a paplan alól.

- Egy éve járunk, de még csak most láttad a hátsó felem ruha nélkül – közölte a dolgot, kihangsúlyozva az egy évet. Hát igen, egy éve voltunk együtt, de még nem volt köztünk semmi. Nekem idő kellett, hogy felkészüljek rá, nem akartam elkapkodni a dolgot, és ezt ő is megértette az első nyolc hónapban, de mostanára kezdett egyre türelmetlenebb lenni.

- Csak még egy kicsit várj – nyávogtam halkan. Nem válaszolt, meg sem moccant, és még azt sem hallottam, hogy levegőt vett volna. Kíváncsian toltam le a takarót magamról, hogy megnézzem, hol van. Ott ült mellettem az ágyon, bokszerben, és engem figyelt. Kicsit bűntudatom volt, hogy annyit várattam, ezért odamásztam hozzá, és adtam egy puszit az arcára.

- Szeretlek – mondta elgondolkozva.

- Én is téged – csókoltam meg, közben megszólalt a telefonja.

- Meló van – nyomta ki, majd felállt mellőlem és felöltözött. Visszafeküdtem az ágyba, és úgy figyeltem, ahogy készülődött. Egy fekete farmert és egy szürke inget vett fel. A szüleim éttermében pincérkedett, ahol követelmény volt a diszkrét, hosszú vagy rövid ujjú ing és a fekete nadrág.  

- Siess haza, ha már vasárnap is dolgoznod kell – kértem tőle szomorúan.

- Tudod, így fizetek a szüleidnek – gombolta be az utolsó gombot is, majd felém indult.

- Tudom, de ma vasárnap van – nyafogtam megint, amire ő csak a fejét csóválta.

- Addig pihenj – hajolt le hozzám egy csókra. – Ha hazajöttem, nem menekülsz – suttogta a fülembe, majd kacsintott egyet, és kiment a szobából. Eltelt pár perc, mire felfogtam, mire is gondolt, de már hiába futottam volna utána, tuti nem találtam volna meg.

Neki köszönhetően teljesen bepánikoltam, bár részben akartam is a dolgot. Jó párszor már majdnem eljutottunk odáig, csak én mindig beijedtem, amikor a nadrágomat kezdte el birizgálni, és inkább leállítottam. Féltem, mert… még… hát, nem voltam úgy pasival.  

Visszaaludni már nem tudtam, mert folyton csak a délutánon járt a fejem, ezért átugrottam Jonghyunékhoz. Az előző villájuk piskóta volt ahhoz képest, amit Key választott. Be kellett látnom, hogy van ízlése a srácnak.

Miután harmadjára nyomtam meg a csengőt, sikerült végre valakinek kinyitnia az ajtót. Csak enyhe szívrohamot kaptam, amikor egy félmeztelen, kócos és kicsit morcos Jonghyun állt előttem.

- Szia, öhm… mizu? – kérdezte félig-meddig kedvesen, amikor nagyjából észhez tért.

- Ki az, Dínó? – hallatszott Key hangja bentről, majd fél perccel később meg is jelent a feje Jonghyun mögött.  Az ő haja is félig égnek állt, de legalább megpróbálta eltüntetni az árulkodó jeleket. – Ááá… szia, Taemin – tolta félre Jjongot, hogy meg tudjon ölelni. Igen, egy év alatt sikerült megszeretnünk egymást.

- Sziasztok – köszöntem én is, miután elengedett. 

- Mi járatban? – húzott magával befelé, Jonghyun pedig egy sóhajtással beletörődött a sorsába.

- Zavarok? – kérdeztem rá halkan, Jjong felé bökve a fejemmel.

- Dehogyis! – vágta rá egyből a választ, hatalmas vigyorral az arcán. - Szóval? – ült le a fehér kanapéra. Én is helyet foglaltam mellette, és a számat rágcsálva gondolkoztam, hogyan is kezdjek bele a dologba.

- Hát... Minho... – motyogtam zavaromban, de tudtam, hogy neki egyből leesik a dolog.

- Ooo... – csillantak fel a szemei, és perverz mosolyra húzódott a szája. – Milyen volt? – fordult kíváncsian felém.

- Hát, semmilyen még… azt mondta, hogy ma délután nem menekülök már. Szeretném, de… szóval, érted... – vakartam meg a fejem, és egyre hülyébb ötletnek tartottam, hogy Key-vel beszéljem meg a dolgot.

- Ja, értem. Hát… szerintem nyugodtan bízd magad Minhora. Vigyázni fog rád, neki sem az a célja, hogy fájdalmat okozzon neked – nézett rám komolyan.

- De attól még félek, hogy fájni fog – vallottam be, ő pedig megsimogatta a vállam.

- Persze, az első pár alkalom kicsit fájni fog, de csak az elején.

- Miről is van szó? – kapcsolódott be Jonghyun is a beszélgetésbe. Még mindig durcásan, de már teljesen felöltözve ült le Key mögé, majd egy mozdulattal az ölébe ültette. Key csak egy nyögéssel válaszolt a tettére.

- Semmiről, ezek… női dolgok – vigyorgott rá.

- Persze, ha én mondom, hogy nő vagy, akkor nyávogsz - simított végig az oldalán.

- Én megtehetem – vágott vissza Key. Tiszta aranyosak voltak együtt.

- Hát, én akkor szerintem megyek is – álltam fel, és az ajtó felé mentem.

- Rendben, és csak nyugalom – mosolygott bátorítóan Key, mire Jjong kérdően ránézett, majd eltátotta a száját.

- Nem mondod? Ma lesz a nagy nap? – pillantott hol rám, hol pedig Key-re.

- Sziasztok – ugrottam gyorsan bele a cipőmbe, és már ott sem voltam. Nem akartam Jjongnak arról beszélni, hogy mi lesz és mi nem. Jóban voltunk, de azért mégis a volt pasim maradt, aminek köszönhetően volt egy bizonyos távolságtartás köztünk.

Miután hazaértem, nekiálltam ebédelni, lezuhanyoztam, utána beágyaztam. Unalmamban betettem egy filmet és elkezdtem nézni, de nem sokra jutottam, mert elaludtam az elején.

- Taemin… Taemin – szólongatott és simogatott valaki, hogy felébredjek. Komótosan nyitottam ki a szemem, és pár pislogás után eljutott a tudatomig, hogy Minho fekszik mellettem.

- Uhmm, már meg is jöttél? – tettem fel az idióta kérdést, miközben nyújtóztam egy nagyot.

- Hát, látod, itt vagyok – puszilt homlokon. – Gyere enni – kelt fel mellőlem, és várt, hogy én is megtegyem ugyanazt. Egy nagy sóhajtás után követtem a példáját, közben a telefonomra néztem.

- Már fél öt? – vettem a kezembe, hogy közelebbről is megnézhessem.

- Igen, már négy óta itthon vagyok, de nem akartalak felkelteni, inkább néztem, ahogy alszol – ásított egy nagyot. Ezen elmosolyodtam, majd rávettem magam, hogy elinduljak.

- Sok volt a meló? – kérdeztem az asztalnál ülve, két falat között.

- Eléggé, nagyon sokan voltak – válaszolta, mielőtt bekapott volna egy újabb falatot.

- Értem, akkor gondolom, elfáradtál – tettem le a pálcikákat a tányérba.

- El – adta meg a bő választ. - Menjünk fel – állt fel az asztaltól.

- Rendben – indultam utána, és mikor mellé értem, és megfogta a kezem. Ezektől a gesztusoktól néha sikerült teljesen zavarba jönnöm, de őt nem zavarta, ugyanolyan nyugalommal szedte a lépcsőfokokat.

A szobába érve szembefordult velem, és mindkét kezünket összekulcsolva csókolni kezdett, amit én minden további nélkül viszonoztam is.  Idővel a kezeink már szétváltak, és hol egymás hátát, hol a tarkóját simogattuk, közben pedig az ágy felé haladtunk. Ösztönösen lépdeltem hátrafelé, mert már többször is csináltuk ezt, csak akkor a vége mindig az volt, hogy abbahagytuk.

- Szeretlek – fektetett le az ágyra, majd folytatta az ostromlást, közben rendesen elhelyezkedtünk.

- Én… is – motyogtam a csókok között.

Minho keze elkezdett vándorútra térni, és megtalálva a pólóm szélét, finoman felfelé kezdett haladni. A finom érintések halk sóhajokat csaltak ki belőlem, amiket azzal próbáltam kontrolálni, hogy közben a hátát cirógattam.

- Ez… nem kell – fogta meg a pólóm, és egy az egyben lehúzta rólam.

Általában nem szoktam zavarban lenni, de ha arra gondoltam, hogy mit is fogunk csinálni, mégis sikerült. Ezt viszont gyorsan elfeledtette a forró és gyengéd csókocskákkal, amikre pár jóleső nyögéssel reagáltam. Először a nyakamat bombázta velük, ezután lejjebb haladt, hosszú ideig elidőzve a bimbóimon; kezével pedig az oldalamat kényeztette, amit annyira szerettem.

- Vegyük le – húztam meg az ingje gallérját, mire megállt. Feltérdeltem vele szemben, és minden gomb kibújtatása után adtam egy puszit a felszabadult bőrére. Az utolsó után letoltam a vállain, és csak a gyönyörű izmainak szenteltem a figyelmem. Ujjaimmal végigrajzoltam őket, ő pedig a fülembe szuszogott, ami csak még jobban feltüzelt.

- Ez már kínzás – döntött vissza a hátamra, és újra csókolni kezdett, kezével egyre lejjebb simogatva. Újra a nyakamra tért át, közben a farmeromat gombolta ki. Az agyam már készenlétbe helyezte a vészjelzőt, hogy lefújja az akciót, de próbáltam türtőztetni magam. Szerettem őt, és bíznom kellett benne.

Mire észbe kaptam, a farmerem már teljesen lekerült rólam, felfedve a dudorodó alsómat. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, főleg, amikor az ajkai már a bokszerem szélénél jártak.

- Minho... – Itt nyomta meg az agyam azt a bizonyos vészjelzőt, mire ő megállt, és felnézett rám. Tekintetéből csak úgy sugárzott a vágy, én pedig az élvezettől csillogó, de mégis rémült arckifejezéssel figyeltem rá.

- Kérlek – könyörögte, és mozdulatlanul várta a válaszom. Élveztem vele lenni, mindent olyan jól csinált, hogy az megőrjített, de azért ott volt bennem az a nyugtalanító érzés is. Nagyon szerettem, és nem akartam megint nemet mondani neki.

- Jó – nyögtem ki bizonytalanul, ő pedig mosolyogva felmászott hozzám, és megcsókolt.

- Vigyázok rád nagyon – suttogta a fülembe, majd újra lejjebb csúszott rajtam. Csókjaival az alhasamat bombázta, utána a combjaim belső felét, ami ismételten nagyszerű érzést keltett. A legjobb mégis az volt, amikor egy óvatos mozdulattal végigsimított a merevedésemen, ami egy, már hangosabb sóhajt váltott ki belőlem.

- Tetszik? – kérdezte, újra megismételve, én pedig úgy éreztem, hogy ott helyben felrobbanok. – És ez milyen? – markolt rá a vékony anyagon keresztül, mire felnyögtem az élvezettől.

- Minho – túrtam bele a hajába.  

A következő pillanatban az ujjai már az alsóm szélén voltak. Tétovázva emelte rám a tekintetét, de én már nem tudtam épp ésszel gondolkozni, csak szuszogva bólintottam egy kicsit.

Kínzó lassúsággal húzta le rólam az utolsó ruhadarabot is. Fura érzés volt, hogy ott feküdtem előtte teljesen meztelenül, de ha belegondoltam, hogy akkor már egy éve jártunk, rájöttem, hogy tényleg rossz lehetett neki, hogy addig nem történt köztünk semmi.

- Gyönyörű vagy, életem – suttogta, majd megcsókolt. Egyik kezével mellettem támaszkodott, másikkal pedig a kis Taemint kényeztette. Minden egyes mozdulatnál átfutott rajtam a jóleső borzongás. – Szeretlek – mondta, majd elvált tőlem.

A tekintetem már ködös volt, de nem tudtam levenni róla a szemem, amikor a farmerjét kezdte el lehámozni magáról, majd alsóval együtt eltüntette valahol a földön. Elkerekedett szemekkel vezettem végig a testén a pillantásom, mely végül a kicsinek nem mondható tagján állapodott meg. Ezt fogja belém tenni? Nyugi, Taemin… bízz benne… bízzzz benne! – nyugtatgattam magam, miközben elővette a síkosítót a fiókból, majd visszajött.

- Csak nyugalom – férkőzött be a két lábam közé, ezzel összeérintve az ágyékainkat. Hangosan adtuk egymás tudtára, hogy ez milyen jó érzés. Újra szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, de már éreztem az ujjait a bejáratom körül. – Ne gondolj rá – motyogta.

Mégis, hogyan gondolhattam volna másra? Kicsit vicces lett volna, ha például kacsákra gondoltam volna az első szeretkezésem közben. Látva, hogy nem nagyon sikerül a dolog, érzékibb csókra váltott, majd amikor már annyira nem figyeltem, óvatosan bevezette az egyik ujját.

Kicsit szokatlan érzés volt, de nem fájt. Végig figyelt, hogy elterelje a gondolataimat, ezért néha a mellbimbómat kényeztette, vagy a nyakamat, ennek ellenére megéreztem, amikor egy újabb ujj is társult az előzőhöz. Kicsit fájt, de annyira nem volt vészes a dolog, próbáltam másra gondolni.

A harmadiknál viszont már hangosan felszisszentem. Türelmesen várt egy kicsit, majd óvatosan elkezdte mozgatni bennem. Lassan hozzászoktam az érzéshez, de tudtam, hogy Minho szerve vastagabb lesz, mint a három ujja.

- Mehet? – vált el tőlem. Válaszként megint csak bólintottam egyet.

Makkját odaillesztette a bejárathoz, és szép lassan elkezdett befelé haladni. Iszonyatosan fájt. Kezeimmel a lepedőt szorítottam, egészen addig, amíg be nem ért. Ott már a könnyem is kicsordult a fájdalomtól. Elviselhetetlenül feszített, olyan érzés volt, mintha szét akarnék szakadni. Ha akkor megkérdezték volna, hogy milyen, egyből rávágtam volna, hogy életem addigi legrosszabb érzése. Ő csak türelmesen várt, közben gyengéd csókokat lehelve a nyakamra, majd a számra.

Kis idő múlva a fájdalom már enyhült, és nemsokára elengedtem a lepedőt is. Lassan elkezdett mozogni bennem, ami először még nem tetszett, és ezt a hátába mélyesztett körmeimmel a tudtára is adtam, de egyre jobb lett.  Minho sóhajai elvonták a figyelmem, és közben én is kezdtem élvezni. A szobát kettőnk nyögdécselései töltötték be.

Egyre gyorsabban kezdett el mozogni, eltalálva azt a pontot, ami teljesen elhomályosította az agyam, és csak az járt a fejemben, hogy el fogok menni. Erősen markolásztam az izmos hátát, és a levegőt is egyre szaporábban és mélyebben szívtam magamba.

- Min… hoo – nyögtem hangosan, és abban a pillanatban el is mentem, ő pedig követett. Lihegve nézett rám, majd lassan kicsúszott belőlem.

- Köszönöm… szeretlek – csókolt meg, majd egy papírzsepivel letörölte a hasamról az élvezetem. 

- Én is szeretlek – mondtam mosolyogva.

- Le kéne fürdeni – nézett rám.

- Menj csak – motyogtam erőtlenül.

- Megvársz? – kérdezte boci szemekkel, aminek nem lehetett ellenállni.

- Persze – válaszoltam félig csukott szemmel.

- Sietek – adott egy utolsó puszit, majd éreztem, hogy átmászik rajtam.

Még hallottam, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, de többre már nem, mert sikeresen bealudtam. Arra viszont felébredtem, amikor befeküdt mellém, és óvatosan betakart, nehogy felébredjek.

Ösztönösen bújtam oda hozzá, arcom a mellkasába fúrva, aminek friss tusfürdő illata volt. Átkarolta a derekam, majd egy puszi után lekapcsolta a lámpát, én pedig újra álomba szenderültem. Életem legjobb éjszakája volt, és megérte a fájdalom, mert utána felejthetetlen élményben volt részem. Minho tényleg vigyázott rám.

- Taemin, csak nem felavatta Minho a nemesebbik feledet is? – kérdezte Jonghyun vigyorogva másnap reggel, amikor sziszegve tettem meg minden egyes lépést. 

- Ne legyél ekkora tapló! – dorgálta meg Key, mire Jonghyun durcásan keresztbe tette a karjait, mint egy kisgyerek.

- Jajj, srácok, hagyjátok abba. Igen, megtörtént a dolog, jó volt… Taemin szenved kicsit, de majd elmúlik. Ugye, szívem? – fordult felém.

- Ahhamm – feleltem szégyenlősen.

- Az a lényeg – mosolygott Key.

- Na, köszi a látogatást, de Taeminnel programunk van mára, szóval tipli van – dobta ki őket kedvesen Minho, ők pedig nevetve tettek eleget a kérésnek.

- Hova is megyünk? – kérdeztem kíváncsian, mert én semmit sem tudtam a dologról.

- Elviszlek vacsorázni, hogy megünnepeljük a tegnapot – döntötte a homlokát az enyémnek.

- Ez aranyos –pusziltam meg az orrát, jelezve, hogy tetszik az ötlet.

- Érted bármit megteszek, mert szeretlek – csókolt meg.

- Én is téged!– bújtam a karjaiba.