1. RÉSZ

  Key POV

Elérkezett a várva várt hétfő is. Bár még csak hajnali 5 óra volt, nekem mindig előbb kellett kelnem, hogy reggelit készítsek Kevnek. Ha nem teszem, akkor egész nap éhezett volna, ráadásul suli után még dolgozni kellett mennünk. Úgyhogy, habár még féli csukva volt a szemem, de halkan kikászálódtam az ágyból, és a konyha felé vettem az irányt. A hűtőt kinyitva viszont, csak sóhajtani tudtam.

• Megint üres? - Kérdezte a lakótársam halk, rekedtes hangon, mire ugrottam egyet. Mit keres ez ilyenkor ébren?
• Igen, már megint az. - Csuktam vissza az ajtót, és nekidőltem a konyhapultnak. Kevin letörten állt a hűtővel szemben, mintha a szuggerálásával megtudná tölteni. - Akkor megint meg kell várnunk, hogy este adjon a főnök, abból ami megmaradt. Mivel fizut csak egy hét múlva kapunk. Remek. - Csüggedten indult vissza a szobába. Mindig, minden hónap végén ez volt. Hiába próbáltunk spórolni, jobban nem ment. Pedig néha még az étteremből is tudtunk hozni kaját, így kevesebb pénznek kellett volna elmennie rá. Komolyan nem tudtam, hogy mégis mit kellene tenni, hogy arra a hétre is legyen pénzünk. Ráadásul Kevin, olyankor egész nap hisztis volt, mert nem tudott enni. Én meg hallgathattam. Nem volt bajom a sráccal, de ha elkezdett nyávogni, akkor azzal totálisan felhúzott, én mégis mindig türtőztettem magam, hogy ne szóljak be neki. Azzal csak még nagyobb cirkuszt csináltam volna.
• Na, mi a szitu? - Jelent meg az egyetlen személy a lakásban akit ki nem állhattam, megzavarva a gondolkodásomat.

•     Semmi, számodra a válaszom semmi. - Mormogtam erőltetett vigyorral az arcomon.

• Hjaaaaj, ne hisztizz már. - Mondta hátra a válla felett, és kinyitotta a hűtőt. - Szal még kajátok se lesz a suliba... - Tehetetlenül megvontam a vállam. Mégis mit várt tőlem, tudta milyen helyzetben vagyunk. Hisz ő is ott élt két házzal arrébb.
• Amúgy meg , minek jöttél ide Eli? - Komótosan csukta be az ajtót, majd gúnyos vigyorral rám vigyorgott aztán elment. Annyira az agyamra tudott menni. Azt hitte olyan nagymenő, mert minden gond nélkül képes volt lopni. Ráadásul szerelmes volt Kevinbe, csak nem merte elmondani neki. Félt, hogy még annyit sem beszélne vele, amennyit addig. Persze ő azt nem tudta, hogy Kevnek is bejött. Én pedig nem mondtam neki, hogy aztán őt is belekeverje minden marhaságba. Volt elég baja már úgy is, nem kellett tetőzni is.
• Na itt is vagyok.
• Mi a francokat keresel itt megint? - Néztem fel rá izzó szemekkel, de ő csak meglóbált előttem egy zacskót. Alaposan szemügyre vettem a kezében, mire letette a kicsi asztalra és kivett belőle hat szendvicset. Még mindig értetlenül álltam a konyhapultnak dőlve.
• Most meg mit nézel így??? Nem loptam, csak volt pénzem és gondoltam, hogy nektek nem lesz. Ezért elmentem vásárolni, mert Kev hisztis lesz, te is hisztis leszel, és akkor mindenkii hisztis lesz, ami senkinek sem lesz jó. - Néha azért sikerült meglepnie a maradék eszével és kedvességével. Habár tudtam hogy csak Kevin miatt teszi
• De miért van hat? - Néztem újra az asztalra.
• Mert, én is a suliba fogok járni. Addig gyűjtögettem, míg sikerült erre a tanévre is megszereznem a pénzt. Úgyhogy én is osztálytárs leszek. - Hatalmas vigyorral az arcán, veregetett vállon. Nem elég, hogy otthon el kellett viselnem, de még a suliban is. Na, meg gyűjtögette mi??? Tuti kirabolta a fél várost. Mért vert engem az Isten, ilyen marhákkal. De egy valami jó is volt benne. Ha ő ott lesz, akkor talán leszállnak rólunk a gazdag barmok. Hisz Eli elég erős testalkatú...ráadásul régen taekwondózott is. Na meg a piercingek is elég vagány külsőt biztosítanak neki. Az, hogy csóri, pedig csak segít a helyzeten. Tőlünk nem félnek, mert elég gyengék vagyunk, de a nagyobb srácoktól, vagy akár lányoktól már igen. Fura lesz, hogy osztálytárs lesz, mert hát eddig egy másik suliba járt, csak hát kirúgták a viselkedése miatt.
• Key kész vagyok...szia Eli. - Vigyorgott Kev...ilyenkor mindig olyan kis cuki volt.
• Remek akkor megyek zuhanyozni. - Hálát adtam az égnek, hogy nem kell tovább kint maradnom. Bár mikor belegondoltam, hogy kettesben vannak a konyhában, akkor már nem is örültem annyira, ezért jobbnak láttam ha sietek.

Fürdés után összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk a suli felé. Néha rettentően tudtam örülni annak, hogy nem voltunk olyan messze. Bajunk mondjuk nem nagyon eshetett, mivel soha nem mászkáltunk egyedül. Egy kívül állónak úgy tűnhetett, hogy mi mind utáljuk egymást, és csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Önző módon bármit megtennénk, hogy nekünk jó legyen, pedig nem így volt. Ha belekötöttek egy hozzánk hasonlóba, nem izgatott minket, hogy ismerjük-e vagy nem. Kiálltunk mellette és megvédtük. Segítettünk egymásnak a bajban. Olyanok voltunk akár egy nagy család.

• Key itt vagy??? - Lóbálta a karját előttem Kev, mire észbe kaptam.
• Persze, csak elkalandoztam kicsit. - Mosolyogva néztem a srácokra, majd fel a hatalmas sulira. Talán ebben az évben minden jobb lesz. Legalább is ezt reméltem.
• Hát akkor, kezdődjék a élet. - Eli teljesen nyugodtan indult meg a bejárat felé. Kevinnel mi már kevésbé.
• Hallod, szerintem van egy új bunkó a suliban. - Bökött a lakótársam fintorogva a nem messze parkoló hatalmas fekete limuzinra.
• Ez komoly? Ezek után mondja azt nekem valaki, hogy szép év elé nézünk. - Emeltem fel megadóan a kezem és beléptünk az épületbe. Érdekes módon, nem volt az a hatalmas hangzavar, ami egy új, gazdag diák érkezésénél szokott lenni. Csak mindenki egymással beszélgetett, és a legtöbbjük fintorogva magyarázott a társának.
• Szerintem, itt valami nem stimmel. - Mondta ki Kevin hangosan, amit gondoltam. Eli kíváncsian nézett rá, én meg csak egyetértően biccentettem neki. Majd mentünk tovább a termünk felé. Bent is eléggé ki voltak akadva a srácok. Még a két gazdag lány is.
• Hééé Kibum, nem futottál össze az új végzős sráccal? - Kérdezte az egyik liba.
• Nem, eddig nem. - Vallottam be neki őszintén, és az eddigiek alapján volt egy olyan érzésem, hogy jobb is. Főleg ha végzős.
• Tiszta bunkó, még nálunk is rosszabb. Kijelentette, hogy aki nincs vele egy szinten az ne is szóljon hozzá. - Hangos fújtatással adta a tudtomra, hogy ez neki sem tetszik. Az már régen rossznak minősült, ha túl szárnyalta azt a két picsát. Ők voltak eddig a legmenőbbek. Mindig mindenért beszóltak, vagy megalázták a csórókat. Én voltam az egyik kedvenc alanyuk. De már figyelmen kívül hagyom őket.
• Kösz az infót. - Mosolyogtam rá, és hátra mentem a helyemre Kev mellé.
• Szünetben a helyünkre megyünk? - Látszott rajta, hogy megvolt ijedve az új sráctól, folyamat az ujjait tördelte. Nem csoda, vagy őt vagy engem találtak meg mindig.
• Persze, ott nyugi van. - Közben automatikusan álltunk is fel, mert megjött az osztályfőnökünk. Rendes nő volt, mert nem kivételezett senkivel. Próbált, mindenkinél ugyanolyan bánásmódot alkalmazni. Miután leültünk, egyből fel is állította Elit, és egy lányt is. Mindkettejüknek be kellett mutatkozniuk. Ezután pedig az Ofő elkezdte sorolni az éves tantervet, a legfontosabb házirend szabályokat, és a kezünkbe nyomta az órarendeket is. Szerencsére csak 2 osztályfőnöki óra volt vissza, és végeztünk is a sulival arra napra. Kicsengetéskor, mindenki egyszerre állt fel és indult meg az ajtó felé. Kevin és Eli a hátam mögött követtek ki az udvarra. Majdnem egészen a végéig mentünk és ott letelepedtünk a nagy fa alatt. Én középen a két fiú pedig mellém.
• Olyan nyugi van itt mindig. - Sóhajtott fel megkönnyebbülve, behunyt szemekkel Kevin. Eli is csak csukott szemmel hümmögött egyet. Szerintem ő is nagyon élvezte a helyzetet. Elvigyorodtam és én is követtem a példájukat.
• Hééj, csórikáim, ez az én helyem mától. - Az ismeretlen hangra mind kinyitottuk a szemünk és felnéztünk a illetőre. Az új srác állt előttünk. Alacsonyabb volt nálunk. Élre vasalt, hibátlan egyenruhában feszített. Ennek ellenére, a barna haja olyan volt, mintha elfelejtett volna fésülködni. Már így megtudtam mondani, hogy mi ketten baromira nem fogjuk csipázni egymást.

JongHyun POV

Az idegesítő ébresztőre kellett felkelnem reggel, ami azt jelezte,hogy hétfő van, és suli.. De annyira nem volt kedvem kikelni a pihe puha hatalmas ágyamból. Inkább még lustálkodtam volna...a reggeli úgy is az étkezőben várt, azért voltak a felszolgálók, hogy megcsinálják. Legalább megdolgoznak a pénzükért. Nem akartam iskolába menni, pedig muszáj volt és az ágyból sem ártana már kikecmeregnem. De végül is gazdag vagyok, senki nem fog beszólni, ha becsengetés előtt esek be tíz perccel. Ha meg mégis,akkor sem érdekel .Végül tíz perc lustálkodás után sikeresen felkeltem. A gardrób szobából kivettem a suli, uncsi egyen ruháját, ami egy sötétkék nadrágból egy világoskék ingből,és egy sötétebb kék zakóból állt. Elég gááázul nézett ki, bár én még abban is irtó dögös voltam. Már csak egy reggeli zuhany hiányzott. Úgyhogy elmentem a fürdőbe, hogy felfrissüljek. Közben pedig ezerrel kattogott az agyam, hogy mi fog történni aznap. Semmi jót nem vártam tőle, de legalább a zuhany jól esett. Fürdés után beállítottam a hajam, majd kétszer beletúrtam, hogy vagányan kócos legyen, és már mentem is az étkezőbe. Az asztal tele volt jobbnál jobb kajákkal, de mivel nem voltam éhes, ezért csak lehúztam a narancslevem és siettem is a limuzinomhoz. Tudom, kicsit túlzás a suliig olyan autóval menni, mikor ott volt a közelemben, de szerettem felvágni. Mondjuk ott még egy Suzukival is fellehet. Mikor kiértem a kocsihoz Yong már bent ült, ezért megálltam az ajtónál, és vártam, hogy kinyissa nekem. Már 3 perce csak álltam, mire lehúzta az ablakot.

• Na mire vársz, ha így folytatod, elfogsz késni. - Szólt ki kissé türelmetlenül.
• Nem felejtettél el valamit? - Sejtelmesen az ajtóra pillantottam.
• Figyelj, itthon vagyunk, szóval ne várd el, hogy még itt is az ajtót nyitogassam meg csukogassam utánad. Szóval ülj már be, és induljunk. - A végére felemelte kicsit a hangját, mire duzzogva beültem.
• Mi a franc bajod van neked meg? - Kérdeztem én is ingerülten.
• Az, hogy ezzel a dög nagy autóval kell a te puccos hátsó feledet furikáznom, mikor a suli itt van tíz percnyire. - Dörmögte Yong az orra alatt. Még ő is tiszta dinka volt aznap, amivel az én agyam is felcseszte.
• Azért kapod a fizetésed, hogy oda és azzal vigyél, ahova és amikor ÉN akarom. - Az én szót jól kihangsúlyoztam neki, hogy megértse. Tudom, hogy túlléptem a határt, de nem érdekelt. Attól, hogy apám egyik haverja, meg mondhatni az én nevelő apám is, ő akkor is csak a sofőröm marad. És ezt nem szabad elfelejtenie. A beszólásom után nem szólaltunk meg. A suli előtt Yong rutinosan kiszállt, megkerülte az autót, és kinyitotta nekem az ajtót. Felemelt fővel szálltam ki, és néztem körbe. Pár diáknak leesett az álla, és csak figyelt.
• Maradjak itt, vagy menjek addig el?
• Várj meg. Dél körül végzek ma. - Rá sem nézve válaszoltam, és indultam el a suli felé. Bent az előtérben is mindenki csak bambult. A sok kis csóró, kirázott tőlük a hideg is. Aztán két csaj elindult felém, elég szépek voltak. Mindkettőnek hosszú, gyönyörű barna haja volt. Viszont mielőtt a közelembe értek volna, egy kéztartással megálljt parancsoltam nekik. Fintorogva, keresztbe font karokkal álltak meg.
• Na mi van szépfiú? - Kérdezte unottan az egyikük.
• Előre közlöm, hogy csak az jöjjön a közelembe, aki velem egy szinten van anyagilag. Holmi csöves, érdek emberek kerüljenek el. - Mondtam elég hangosan ahhoz, hogy mindenki érthetően hallja. A két lány összenézett, majd hátra a sugdolózó tömegre és hangosan elröhögték magukat. Nagyra nyílt szemekkel néztem őket. Mégis hogy mernek, engem kiröhögni.
• Te mekkora egy tapló vagy, még rajtunk is túlteszel. - Picsásan hátradobták a hajukat, aztán megfordultak és elmentek. Szóval ők voltak eddig a beképzelt gazdag libák, a suli királynői. Sajnos erről a posztról le kell mondaniuk.

Az osztálytermemben már elég sokan voltak. A legtöbben fintorogva elfordultak tőlem. Jobban is tették, így legalább nem lesz gond. A terem végében találtam egy teljesen üres padot, ami pont megfelelt nekem. Mondjuk nem az ablaknál, ami nem a legjobb, mert így halálra fogom unni magam majd. De legalább egyedül ültem. Nemsokára az osztályfőnök is megjött. Egy negyven-ötven közötti éveiben járó férfi volt. A feje teteje meg már kopaszodott. Illedelmesen köszöntünk,majd helyet foglaltunk. Természetesen nekem kikellet mennem a táblához, hogy új diákhoz méltóan bemutatkozzak. Hatalmas undorral néztem végig, a 25 főn a teremben. És konstatáltam, hogy több fiú van mint lány.

• Sziasztok. Kim Jong Hyun vagyok. Los Angelesből költöztünk ide, mert apám vállalatának itt Ázsiában van a legtöbb ügyfele. A hobbim a pénzköltés. - Miután befejeztem a tanár megköszönte, majd a helyemre mentem. Közben még elkaptam pár, bunkó, tapló meg beképzelt jelzőt is. Az óra unalmasan telt el, mint minden eddigi osztályfőnöki az életemben. Aztán végre megszólalt a megmentő csengő. Megkönnyebbülve kaptam fel az oldaltáskám, és kiviharoztam abból a retek teremből. Egészen az udvarig mentem, ami tele volt a nem kívánatos személyekkel. Viszont hátrébb megtaláltam a megfelelő helyet. Majdnem az udvar legvégén, egy hatalmas fánál. Egyből oda is mentem, de három csövi befoglalta. Nekem viszont kellett az a hely.
• Hééj, csórikáim, ez az én helyem mától. - Mondtam nekik bunkó hangnemben, mire kinyitották a szemüket és felnéztek rám. Az egyiknek amelyiknek olyan lányos pofija volt, ijedten nézett a mellette ülő, elég csini pofijú csórira. A harmadiktól meg kicsit megállt bennem az ütő. Én is szépen kidolgozott izmokkal vagyok ellátva, de neki egy karja akkora, mint nekem a kettő. Csini pofi és Izomka nyújtóztak egyet, majd mindhárman felálltak a helyükről. Heehh még a lányos srác is magasabb volt nálam. Kicsit megijedtem, mert hát azért ők hárman voltak. Próbáltam lehiggadni, és ugyanolyan nyugodt maradni, mint előtte. Nekem kellett az a hely, és ők nem alhatták utamat.
• Na. mi lesz máár, húzzatok el innen! - Emeltem feljebb a hangom.
• Keresünk, jobb helyet srácok...Mr. Tapló Ficsúrnak kell a hely. - Izomka fintorogva végigmért, majd elment mellettem csini pofival együtt. Elég könnyen ment a dolog, semmi gáz nem volt. Viszont amikor visszafordultam előre, beleütköztem a lányos srácba, aki seggre esett.
• Figyelj jobban máskor! - Vetettem oda neki félvállról. De a nagydarab, egyből mellettem termett és elkapta a zakóm.
• Ide figyelj köcsög. Megkaptad a helyet, szal fogd be a pofád. És ha még egyszer hozzá mersz érni valamelyikükhöz, akkor letépem a fejed. - Annyira megijedtem hirtelen, hogy levegőt is elfelejtettem venni, de a szemkontaktust próbáltam tartani. Ha rájött volna, hogy meg tud ijeszteni, akkor a többiek is mellé álltak volna. Annyira meg nem vagyok erős, hogy a fél sulival szembe tudjak szállni. Mikor megunta a szemezést, erősen ellökött magától. Szerencsére nem vesztettem el teljesen az egyensúlyom, így nem estem el. Izomagytól kaptam még egy bosszús nézést. Csini pofitól viszont még az izomagyat is megszégyenítő gyilkos pillantást. Nagyon fontos személy lehet neki a srác, ha ennyire védi. Nekik köszönhetően viszont nem sokáig élvezhettem az új helyemet, mert becsengettek. Unottan indultam vissza a terembe, és foglaltam el a helyem.
  A nap folyamán már nem sok minden történt. Végighallgattuk a házirendet, amit a tanár lelkesen pontról-pontra felolvasott nekünk a maradék két óra alatt. Komolyan majdnem elaludtam. Úgysem fogom betartani őket, akkor minek érdekeljenek. A harmadik kicsengetés után elsőként ugrottam fel a helyemről, és a tanár után távoztam is a teremből. Egyenesen a kijárat felé mentem, onnan pedig Yonghoz, aki ugyanott állt, mint reggel.
• JongHyun. - Illedelmesen meghajolt és kinyitotta az ajtót, mire bevágódtam. Amint ő is beszállt és elindította az autót, elkezdtem neki mesélni.
• Képzeld összekaptam egy nagydarab csórival, mert fellöktem a haverját. Komolyan megijesztett. Hatalmas az a srác, pedig csak harmadikos. - Pufogva vázoltam fel neki a délelőttömet, amit ő egy szó nélkül végig is hallgatott. Miután befejeztem, vártam tőle a kioktatást, vagy valami -féle reakciót, de semmi. Értetlenül néztem az ülését, de ő egész úton meg sem szólalt. Miután leparkolt, kiszállt és kinyitotta az ajtót, (amit itthon nem szokott megtenni) majd visszaült, és elvitte a limuzint a garázsba. Tudom, hogy a reggeli miatt lett ilyen. De az a dolga, hogy engem furikázzon.
  A villába érve, egyből a szobámba mentem, ahol letettem a cuccom, és levettem az undorító egyenruhát, majd egy jó meleg hosszúra nyúlt fürdőt vettem a kádban. Utána bedobáltam a cuccaimat másnapra a táskámba, és lementem vacsorázni. Végezetül pedig bár még korán volt, de lefeküdtem, hogy alszok. Csakhogy nem tudtam elaludni. Yong viselkedése rettentően zavart. Idegesen keltem ki a meleg takaró alól, és egy szál bokszerben lementem a sofőrömhöz.
• Yong beszélnünk kell....el kell mondanod mi a bajod. - Kezdtem bele mindenféle kertelés nélkül. Ő csak letette a bögréjét, és felállt velem szembe. Még ő is magasabb volt nálam.
• Te vagy a bajom. Szállj magadba, és vedd észre mit csinálsz. Igaza van a szüleidnek....te...egy ...elkényeztetett....tuskó vagy. - Minden szaván meglepődtem, pedig már vázolta mindezt FINOMABB verzióban. - Jót beszélgettünk, reggel várom az autónál, fiatalúr. - Gúnyosan felkapta a bögréjét, és távozott. Úgy néz ki, megsértettem egy kicsikét. De reggelre majd megnyugszik. Én is megittam egy pohár vizet még, majd felmentem a szobámba, és visszafeküdtem aludni.