3. RÉSZ

JongHyun POV

     A Yonggal való beszélgetésünknek köszönhetően semmit sem aludtam az    éjjel. Egész végig az járt a fejemben amit mondott. Nem mondom, hogy túlzottan izgatott a dolog, csak idegesített. Képes volt a képembe vágni, hogy anyámék miattam nem járnak haza. Ezt ő maga sem gondolhatta komolyan. Én vagyok anyámék egyetlen kicsi fiacskájuk, nem lennének képesek elhagyni. Vagy igen? Ezt csak egyféleképpen tudhattam meg. Beszélnem kellett velük, ha tetszett, ha nem. 

- Yong....kérlek vigyél a szüleimhez. - Álltam meg előtte a konyhában.  

- Jé, használtad a kérlek szót!!! El sem hiszem. - Nézett rám tettetett meglepettséggel. 

- Mehetnénk? - Kérdeztem újra kevésbé kedvesen, mire lomhán felkelt a helyéről, és elindult kifelé. 

     Az úton egész végig egy szót sem szóltunk egymáshoz.  A szüleim villája kisebb volt, mint az enyém. Nem szóltam nekik, hogy megyek. Nem akartam felkészülési időt adni. Ha valamit titkolnak, akkor most nem tudják majd elrejteni. Hosszú és gyors léptekkel szeltem át az utat az ajtóig. Már reflexből pötyögtem be a biztonsági kódot az ajtón. Anyámék a nappaliban ültek.

 - YongHyun, te meg, hogy kerülsz ide? - Ijedten meredtek felém. Szeretem meglepni az embereket. 

- Azért jöttem, mert beszélni akarok veletek! - Válaszoltam magabiztosan, pedig kicsit tartottam a végkimeneteltől. Lazán leültem a fekete bőrkanapéval szembe elhelyezett fotelbe. 

- Mi a gond? Elfogyott a pénz a kártyádról? Mert akkor elmegyünk a bankba és már utalom is. - Hatalmas sóhajjal vegyítve ráztam meg a fejem. Imádok költekezni, de csak párszor fordult elő, hogy nem volt pénz a kártyámon.

- Arról akarok beszélni veletek, hogy miért ilyen messze vetettek házat a vállalattól? Miért nem jöhettem én is ide, hozzátok? - Tettem fel nekik a kérdést. Egy pillanatra egymásra néztek, majd rám. Zavarban voltak, ez tisztán látszott rajtuk.

- Jongi ez ... csak úgy ... - Kezdett bele anyám dadogva. Várakozva keresztbe fontam a karom.

- Azért nem laksz velünk, mert nem akarunk veled élni! - Míg ő teljesen nyugodtan ült tovább, én nagyokat pislogva meredtem kettejükre.

- Mi az, hogy nem akartok? 

- Az, hogy elegünk van az  uralkodó stílusodból Jongi. Szeretünk, mert a fiunk vagy, de komolyan ezt hosszútávon nem lehet elviselni. Ugyanúgy megadunk neked mindent, csak nem lakunk egy fedél alatt. - Felelte anyám lágyan. 

- Nem is fogtok visszajönni? - Érdeklődtem tovább, és éreztem, hogy ez a beszélgetés egyre rosszabb lesz nekem.

- Nem. Majd csak akkor, ha benő a fejed lágya, és rájössz a hibáidra. Nem azt mondjuk, hogy holnap már legyél mintagyerek, de nem ártana, ha megváltoznál végre. 

- Megváltozni? Mégis hogyan,meg minek?  - Csattantam fel hirtelen. 

- Azért mert senki sincs már melletted. Luhan és Sehun sem jönnek, mert jobbnak látják. Jongi, mi csak jót akarunk, de ennek ez az ára.

- Ti csesztétek el az életemet, de nekem kell megfizetnem érte? Mégis mi ebben a logika mi? - Ordítottam a képükbe. 

- Hogy érted azt, hogy mi csesztük el? Minket okolsz azért, mert mindent megadtunk neked? Hogy a segged alá tettünk mindent, amire szükséged volt? - Emelte fel apám is a hangját. Pár centire lihegve álltunk egymástól. 

- Egy gyereknek nem a pénz a lényeg, hanem, hogy foglalkozzanak vele a szülei. Ti ezt pénzel tettétek. Szóval ne gyertek azzal, hogy az én hibám amit tettem. Világos? - Sziszegtem a fogaim között, majd otthagyva őket kisiettem a kocsihoz.

- Minden rendben? - Fürkészett meglepetten Yong.

- Igen, csak menjünk már. - Szóltam rá, mire elindult. Az én hibám. Komolyan mondom a felnőttek se százasok. Elkényeztetik a gyereket pénzel, mert a munka fontosabb. Ha pedig olyan lesz mint én, akkor ő a hibás. Remek. A változás meg amúgy is esélytelen. Én ilyen vagyok és kész. A változással meg nem tudnék mit kezdeni. A pénz elveszi az emberek fejét. Ráadásul  egyszer átkel vennem apám vállalatát, ha most nem tudom irányítani az embereket, akkor sosem fogom tudni. A csórikkal szemben való undoromat pedig szerintem képtelenség elmulasztani.

     

     A következő 2 hónap rettentő gyorsan elszállt. A szüleimmel egy árva szót nem beszéltem az eset után. A bankkártyámra megérkezik az összeg, ahogy eddig is, de még csak fel sem hívtuk egymást. Megpróbálkoztam a megváltozással. Addig jutottam, hogy nem löktem fel egyetlen csórit sem, és még Keynek sem szóltam be. Pedig annyira imádom szívatni. Már csak azt nem értettem, hogy miért vannak hatan együtt. Én úgy tudtam a hozzájuk hasonlók maximum három fős csoportokban vannak. Ők mégis hatan. Ráadásul nem szólnak be senkinek.

A másik siker az volt, hogy Yonggal megbeszéltem a dolgokat. Már nem hülyéskedik velem annyit, és próbál teljesen közömbös maradni. Én viszont tudom, hogy ő nem fog elhagyni soha. 

Key POV

       A következő két hónap már gyorsabban ment el. A tanárok is belelendültek a feladatukba, és ezerrel adták le a tananyagokat. Nekünk pedig egyre többet kellett tanulnunk. Ami egyre nehezebben ment a sok munka mellett. A helyünkön pedig mindig jókat szórakoztunk. A srácok nagyon rendesek és viccesek. Eli és Kevin pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz, ami nekem nagyon nem tetszett. Bunkó JongHyungal összefutottunk párszor a folyosón, de nem szólt semmit. Talán már elfelejtette a dolgot. Szünetekben kint ült a tőlünk elvett helyen. De mintha, nem élvezte volna. Már nem szólt be senkinek, tök unottan sétálgatott a folyosókon is. Néha belement egy-két diákba, de minden további nélkül ment is tovább.

       
        A munkaidő lejártával, megkönnyebbülten sétáltunk hazafelé Kevinnel.Hulla fáradt vagyok. Még jó, hogy holnap szombat, és csak délután kettőig kell dolgoznunk. Aludni is akarok végre. - Válaszként csak finoman hátba veregettem. Már megszoktam tőle, hogy hétvégére átmegy hisztis picsába. Eliék megint a negyednél vártak minket, mire Kevvel csak felmutattuk a kajával teli dobozokat. Mindenki hangos éljenzésben tört ki. Igen, ez az időszak az, amikor a legtöbbünknek nincs kajája. Ilyenkor összeülünk több csoportban és azt esszük amit tudunk.
- Kajaaaaa, imádunk titeket srácok. - Vették el udvariasan a szatyrokat, és már mentek is a lakásunk felé. Hát igen elég kicsi de sokan elfértünk benne. Nálunk eddig nem voltak Elion kívül, de most már a többi srác is itt van. Vacsora közben jókat ökörködtünk, beszélgettünk, majd a lakótársam átment a nappaliba a srácokkal. Egyedül Eli maradt velem és segített leszedni az asztalt. Döbbenten néztem, ahogy neki állt megtölteni a mosogatót vízzel. 

- Figyelj Kibum, beszélnünk kell. - Kezdett bele, és itt már megértettem, miért maradt velem a konyhában.

- Rendben, mondjad. - Álltam oda mellé és törölgettem a tányérokat.

- Tudom, hogy nem bírsz, mert kicsit hülyébb vagyok, mint ti. De tudod jól, hogy Kevin...Kevin sokat jelent nekem

- Igen, tudom. - Feleltem neki közömbösen. Nagy sóhajtás mellett folytatta a mosogatást, és mondta tovább. 

- Kevin is érez irántam valamit? - Ijedtemben megállt a kezemben a rongy. Mit tegyek, mondjam el neki, hogy Kevin is belé van zúgva, csak nem meri elmondani? Vagy tagadjam le, és akkor talán nem lesz semmi baj? Hjaaj mit tegyek? Nem akarom, hogy Kev összejöjjön vele.  Viszont, ha kiderül, hogy hazudtam akkor meg haragudni fognak rám.

- Igen, ő is. - Suttogtam halkan. Nem hazudhattam tovább. 

- Megengeded, hogy...hát, hogy megpróbáljam vele? - A szemembe nézett. Látszott rajta, hogy komolyan gondolja amit mondott. 

- Miért kéred az engedélyem? - Kérdeztem vissza döbbenten. Nem gondoltam volna róla, hogy kifogja kérni az engedélyem. Meg miért is tette, hisz Kev nem a fiam, sőt még nem is a testvérem. Bár úgy kezeljük egymást. 

- Mert tudom, hogy neked ő az egyetlen személy az életedben, akiért bármit megtennél.

- Ez így van, de nekem nincs jogom, megakadályozni titeket abban, hogy együtt legyetek. De vigyázz rá úgy, ahogy eddig tetted. Most viszont, ki kell mennem kicsit a levegőre. - Letettem a rongyot az asztalra, majd beleugrottam a cipőmbe és kisiettem a lakásból. Mit éreztem? Fogalmam sincs. Az, hogy Eli összejön Kevinnel, megrémített. Féltem, hogy elveszítem őt is, hogy amint kimondja neki Eli ő többet nem fog velem foglalkozni, csak vele. Nem akartam megint egyedül maradni, talán ezért nem is bírtam soha Elit. Féltékeny voltam rá. Nem azért, mert én is szerelmes voltam Kevinbe , hanem hogy őt jobban fogja szeretni nálam. Pedig én mindent megtettem, hogy eltitkoljam előlük a másik érzéseit, hogy külön tartsam őket. De ez meg szemétség volt. Később még szarabbul éreztem volna magam, ha már későn derül ki az igazság.

- Minden rendben Key? - Minho telepedett le mellém a lépcsőre. Szipogva letöröltem az arcomról a könnycseppeket, közben aprót bólintottam. 

- Persze. - Válaszoltam szipogva.

- Buta Kibum. - Mondta, és mire felé néztem már szorosan magához is ölelt. Bármennyire is vissza akartam tartani a sírást, az újra rám tört. Belefúrtam az arcom a vállába és sírtam, amit ő minden szó nélkül csendben tűrt. 

-Nem kell félj, Kevinnek mindig te maradsz a legfontosabb személy az életében. Neked köszönheti, hogy ilyen körülmények között élhet. Az is lehet, hogy nélkületek nem húzta volna sokáig az utcán,, és ezt ő is tudja nagyon jól. - Óvatosan eltolt magától, és az ujjával felemelte az állam, hogy rá nézzek. Szipogva, vörös orral és szemmel bambultam rá, mire letörölte az arcomról a könnycsíkokat.

- Tudom. - Motyogtam halkan. 

 - Itt a negyedben mindenki tudja, hogy ti Kevvel mások vagytok mint mi. Kitartotok egymás mellett, meg mások mellett is. Példát mutattok az itt élőknek azzal ,ahogy viselkedtek egymással. Úgyhogy gyere, Kevin rád vár. - Elengedett és felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy engem is felsegítsen. Nem gondoltam volna, hogy Minho is ilyen rendes srác. Amikor végigmentek az utcán, és mindenkinek beszóltak, verekedtek, olyan durvának tartottam őket. Pedig nekik is van egy teljesen másik énjük, csak ritkán mutatják meg. Az ajtó előtt megálltunk és nagyjából rendbe szedtem magam, hogy ne lássák mennyire kiakasztott a dolog, majd bementünk. Eli és Kevin egymás mellett álltak kézen fogva, éreztem hogy megint nem fogom tudni sokáig visszatartani a bőgést, de miatta megkellet tennem. Halvány mosolyt erőszakoltam az arcomra, és csak néztem őket. Kevin elengedte az új szerelme kezét és felém szaladt, majd egy nagy ugrással a nyakamba ugrott. Mindketten hatalmasat estünk, de ez természetesnek számít, ha valaki 10km/órával ugrik a nyakadba. Természetesen a 3 fiú egyből odasietett hozzánk, hogy nem e lett bajunk, de csak fájdalmasan röhögtünk. Végül a drága lakótársam lemászott rólam, Minho pedig felsegített engem is, amibe kicsit belepirultam. 

-  Key köszönöm. - Ölelt óvatosabban magához Kevin. 

- Az a lényeg, hogy boldog legyél. Viszont én megyek lefekszem, ti maradjatok csak nyugodtan. - Mosolyogtam újra rájuk, majd a szobám felé vettem az irányt. Az ajtóban viszont megtorpantam. 

- Előre szólok KyoungJae, ha Kevinnek akár csak egy haja szála is meggörbül, te halott vagy. - Néztem rá fenyegetően, majd bementem a pizsimért meg a törölközőmért és elmentem zuhanyozni, onnan pedig beviharoztam a szobába. A srácok a nappaliban pedig hangosan nevettek. Rajtam kívül mindenki annyira örült nekik. Csak én voltam akkora bunkó, hogy leráztam őket. Pedig Kevin számított rám, hogy majd boldogan elmesélhet mindent, de ő is észrevette, hogy nekem nem tetszik a kapcsolatuk. Tuti nagyot csalódott bennem. Bennem akiben a legjobban bízott, hogy örülni fogok neki, hogy támogatom a kapcsolatukat. Undorító alak voltam. Közben pedig megint elbőgtem magam. Belenyomtam a fejem a párnába és úgy zokogtam, ez a leghasznosabb dolog, hogy kitudjuk adni magunkból az érzelmeket. 

- Már megint sírsz? - Jött a kérdés az ajtó felől. Gyorsan felültem és letöröltem a szemem, de addigra már ott guggolt az ágyam mellett. - Te mondtad neki, az a lényeg, hogy boldog legyen nem? - Erre csak nagyokat pislogva néztem felé. A sötét miatt nem láttam az arcát, csak az alakját tudtam kivenni. - Így viszont soha nem lesz boldog, ha te nem fogadod el őket. Törődj bele, rajtad kívül most Eli is ott van neki. De elég nagy a szíve, hogy mindketten helyet kapjatok benne. 

- Thu...thudom. - Nyöszörögtem neki, mire felállt. 

- Nalátod. Álmodj szépeket. Jó éjt Key. - Puszilta meg a homlokom és az ajtó felé ment. 

- Minho! - Szóltam utána kétségbeesetten, mire megállt. - Nem maradnál itt velem, míg elalszom? - Kértem meg szipogva. Általában ha baj volt, mindig Kevint kértem meg, hogy aludjon velem. De annak vége. A bandából pedig Minhohoz kerültem a legközelebb. 

- Nagyon szívesen. - Visszajött az ágyamhoz és leült a szélére ,megvárva míg beljebb mászok. Befeküdt mellém, én pedig ráhajtottam a fejem a mellkasára, ő meg a fejemet simogatta. Nem szóltunk semmit egymáshoz, csak csendben feküdtünk. Közben a szívdobogását hallgattam, ami nagyon megnyugtató volt. Régen anya és apa is aludt így velem. Ez a szokásom azt hiszem mindig megmaradt. Végül Minho mellkasán aludtam el, már teljesen nyugodtan.

2.RÉSZ

Key POV

      Megölöm. Komolyan ez a gondolat járt a fejemben, mikor a menőcske beszólt. Eli reakcióján viszont meglepődtem, hogy ilyen gyorsan átadta a helyet neki. Biztos csak nem akart veszekedni az első napján. Ezért én is felálltam és elindultam vele. Viszont mikor meghallottam a tapló beszólását és hátrafordultunk ideges lettem. Kev a földön ült, mert fellökte. Eli egyből nekiugrott a srácnak és elkapta, majd jól beolvasott neki. Mielőtt elmentünk volna elővettem a leggyilkosabb pillantásom, és a srácra lövelltem, végül elmentünk. Az utunk egyből a terembe vezetett mert már nem volt sok a csengetésig. A második óra végéig, egy szó nélkül ültünk és figyeltünk. Kicsengetéskor Eli felpattant.

–    Te most hova mész? - Néztünk rá zavarodottan.
–    Csak gyertek. - Biccentett a fejével az ajtó felé. Összenéztünk Kevvel, de végül utána mentünk. Egyenesen az udvarra tartott, azon belül is a nyomornegyed menői felé. Egyszerre torpantunk meg a lakótársammal.
–    Eli mi oda nem megyünk. Ők nem a mi szintünkön vannak. Nem tartozunk közéjük. - Eli erre csak elröhögte magát.
–    Ti hülyék vagytok, a srácoknak semmi bajuk veletek. - Csóválta meg a fejét, és elkapva a kezeinket magával húzott. A szívem a torkomban dobogott, ahogy közeledtünk a helyhez, ami az épület egyik oldalánál volt.
–    Szevasztok srácok! -  Köszönt a fiúknak de a kezeinket nem engedte el. A három srác mosolyogva nézett felénk. Mint észrevettem mind hárman az évfolyam társaink voltak. De mit keresett itt egy gazdag is? - Fiúk, ők itt a haverjaim. Key és Kevin. - Mutatott először rám, aztán a mellettem állóra. A fiúk alaposan végigmértek minket.
–    Már rég megakartam ismerni személyesen is a híres jófiúkat. Az egyetlenek ,akik mindent megtesznek, hogy kikerüljenek ebből az életből. Yeo Hoon Min  vagyok. - Egy pillanatra megakadt a szemem a kidolgozott izmain. Sokkal szebb volt, mint Elié. Közben nyújtotta a kezét. Tiszta normális volt, ezzel ledöbbentett. Óvatosan viszonoztam  a gesztust, majd Kevinnel is kezet fogott.
–    Én pedig Choi Minho. Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - Ő is kezet fogott                                  velünk, végül már csak a gazdag srác volt. Lee Kiseop. Az egyik legdögösebb és egyetlen normális gazdag a suliban. Ő egyszer sem szólt be senkinek, és kerüli a                   feltűnést is.
–    Sziasztok. - Meghajolt. Leesett állal bambultam. Először azt gondoltam, hogy csak azért mert nem akar kezet fogni, de mikor nyújtotta, majdnem összeestem. Mielőtt hozzáértem volna bátortalanul rá néztem, ő pedig egy biccentéssel közölte, hogy lehet. Úgy fogtam meg a kezét, mintha magáé az elnöké lenne az. Kicsit beszélgettünk még, aztán visszamentünk az utolsó óránkra, ami csak úgy száguldozott.

    Suli után gyorsan hazaugrottunk átöltözni és már mentünk is a munkahelyünkre. Negyed óra alatt oda is értünk, majd felhúztuk az étterem logójával ellátott egyen pólónkat, és kezdtünk is. Ilyenkor elég nagy a forgalom, mert a suliból is ide jár egy két diák. Úgyhogy van dolgunk bőven. Este tíz óra van, mire hazaesünk. Szerencsére a főnök adott a megmaradt kajából, amiből meg is vacsoráztunk.
–    Megyek fürdeni – Állt fel hirtelen Kevin.
–    Neeem én megyek előbb. - Ugrottam utána és a fürdőajtóban lökdöstük egymást, hogy ki kezdje a fürdést. Egyértelmű volt hogy ki nyer. Természetesen Kevin. Nem, nem azért mert erősebb nálam, hanem mert úgy tud nézni, hogy megadom magam. Ezért ő fürdött én pedig mosogattam. Még jó, hogy ő nem szokott órákig a fürdőben lenni, nem úgy mint én. Mindig is szerettem a tükör előtt készülődni. Miután kijött én is lefürödtem gyors, majd a szobánkba mentem és bebújtam a takaróm alá.
–    Jó éjt Key. - Nyöszörögte még oda Kev.
–    Neked is. - suttogtam vissza neki, és éreztem hogy leragadnak a szemeim.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csörömpöl a konyhánkban, és beszélget. Hirtelen felültem, és Kev ágya felé néztem. Nem volt ott, biztos Elial beszélget. Nyugodtabb lelkiállapotban mentem be a fürdőbe és szedtem magam rendbe. A konyhába lépve viszont kikerekedtek a szemeim.
–    Jó reggelt Kibum. - Köszönt egyszerre a három srác. Hoon, Eli, és Minho is ott voltak.
–    H...hellosztok, nektek is. - Dadogtam. Nem csoda, Elion kívül senki nem volt még nálunk. Ez az év mégis más lesz. Köszönhetem ezt a Bunkó gazdagnak, és Elinak. Gyorsan megreggelizünk mi is Kevinnel, majd együtt indultunk meg a suli felé. Kiérve a negyedből, Kiseop is csatlakozott hozzánk. Lehet hogy haverja a srácoknak, de egy gazdagnak nem ajánlatos betennie a lábát a területünkre. Rettentően sokan vannak akik még nálunk is jobban utálják őket, és lehet, hogy nem marad életben az illető. Kicsit, sőt nagyon furcsa volt, hogy nem ketten ballagunk a suliba, hanem már hatan. Ezzel, ha jól tudom, mi lettünk a legnagyobb létszámú csoport a suliban. A folyosón elváltunk, majd mentünk a termeinkbe. 7 óránk volt, ebből egyetlen egy tantárgy van amit szeretek, és az az angol. Kevin és Eli is jól tudnak angolul, mivel régebben Amerikában éltek. Én is elég jól tudok, nem sok gondom van vele. Szünetekben mindig kint voltunk a fiúkkal, és egyre kevésbé éreztem magam zavarban a közelükben. A bunkó végzőst is láttuk párszor, de mindig egyedül volt. Azért biztos nem lehetett jó neki, de az ő hibája. Ha rendesen viselkedett volna akkor sok barátja lehetne.
–    Suli után megint, a munkahelyünkre mentünk. De valahogy nem volt kedvem. Volt egyfajta rossz előérzetem a délutánnal kapcsolatban. A megérzéseim pedig nem hagynak cserben.
–    Mi a baj? - Nézett rám Kevin aggdalommal teli arccal. Ő mindig észreveszi, ha valami zavar.
–    Nincs semmi, csak fáradt vagyok. - füllentem neki halvány mosolyt erőltetve az arcomra.
–    Ha te mondod. - Nem vette be. Soha nem vette be, de ilyenkor nem szokott akaratosodni. A munkát a szokásos rutinnal kezdtük meg. Szépen sorjában cipeltük ki a megrendeléseket az asztalra. Eltelt az első két óra is, és semmi nem történt. Emiatt egyre frusztráltabb lettem.
–    Végül a munkaidő vége előtt egy órával megérkezett a baj forrása. Egy fekete koptatott farmerben, egy fehér mintás pólóban  és egy aranyszínű vékony dzsekiben volt, aminek az ujja majdnem könyökig fel volt tűrve. A jobb csuklóján egy karkötő, a balon pedig egy méregdrága óra volt. A napszemüvege pedig a pólója nyakára volt akasztva. Egyszerűen vonzotta az emberek tekintetét. Viszont ahogy elnéztem, baromira nem volt jókedve. Inkább olyan csalódott volt, és szomorú. Mikor Kevin meglátta kit bámulok, ijedten húzódott hátrébb. Ezzel jelezte, hogy nem fogja kiszolgálni. Idegesen néztem rá, de nem volt mit tenni, ez volt a dolgunk. Lehajtott fejjel álltam meg az asztala mellett.
–    Üdvözlöm. Mit hozhatok? - Kérdeztem halkan, remélve hogy nem fog felnézni. De miért is lenne szerencsém.
–    Te, itt dolgozol??? - Kérdezte kicsit hangosabban a kelleténél.
–    Igen, valahogy el kell látni magamat nem gondolod? - Kérdeztem vissza kicsit flegmább hangnemben.
–    Pffff fura figurák vagytok ti ketten, azzal a kis csökött gyerekkel. Csóró létetekre egy ilyen helyen mertek dolgozni. - Biccentett a terem másik végébe Kevin felé.
–    Ide figyelj, ez egy étterem, szóval ne tarts fel, nekem dolgoznom kell. Nem vagyok olyan gazdag mint te, hogy a seggem alá tegyenek mindent. - Sziszegtem neki bosszúsan. - Szóval kérsz valamit, vagy csak ücsörögni akarsz? - Kérdeztem szem forgatva, mire ciccegve elvette az étlapot és nézegetni kezdte. Szép lassan nézegette, amivel egyre jobban felcseszte az agyam. Végül meguntam, és elindultam vissza a pult mögé.
–    Pincééér.- Emelte megint magasba a kezét, mire levágtam a pultra az egyik üres poharat. Kevin csak biztatóan nézett rám. Fújtatva mentem vissza az asztalhoz, és bájvigyorral a képemen néztem rá.  Egy bibimbapot kérek, és egy kólát.  - Amíg felírtam amit kért, végig engem bámult, ami csak épp egy picikét zavart.
–    Körülbelül húsz perc és készen van. - Motyogtam az orrom alatt és elmentem az asztaltól, leadni a rendelést. Utána pedig a többi asztalnál tevékenykedtem. Mikor kész lett Mr. Tapló kajája, kivittem neki, és leakartam tenni, mire kiverte a kezemből, és az egyből rá és rám borult.
–    Te szerencsétlen hülye gyerek, nem látsz a szemedtől? Direkt csináltad mi? - Ordította le a fejem. Megszeppenve álltam, és nem tudtam mit tegyek. Közben megjelent a főnök is. Tuti kifognak rúgni.
–    Mi történt itt? - Kérdezte nyugodt hangon.
–    Ez a szerencsétlen csóró barom, rám borította a kaját. - Mutatott rám.
–    Nem direkt volt, hadonászott és kiverte a kezemből a tányért. - Próbáltam egyből megvédeni magam. A főnök fejcsóválva nézett.
–    JongHyun, a vacsorád ingyen volt, de legközelebb ne hadonássz. Key te meg kérj elnézést. Kevin, te meg takaríts fel kérlek, és hozz egy másikat. - Ordította oda a másik asztalnál tevékenykedőnek. Szóval ez a tapló neve. Illik hozzá.
–    Sajnálom hogy rád borítottam a kaját. - Hajoltam meg neki félig, majd elmentem onnan.
–    Van is mit!- ordított utánam de nem érdekelt. A továbbiakban nem mentem JongHyun közelébe. Szerencsére Kevinnel nem csinálta meg azt amit velem. Bár elég szépen leégetett a vendégek előtt. A műszakunk végén elköszöntünk a főnöktől és hazafele indultunk.
–    Na Cicamica, azt hitted megúszod egy bocsánattal a dolgokat? - Kapta el a karom JongHyun. Ijedten néztem rá, de gyors mozdulattal kitéptem a kezem a szorításából, és futni kezdtünk. Egészen a negyed határáig követett, ahol telibe belefutottam Eliékba.
–    Minden rendben? - nézett ránk aggódva, majd a taplóra az út másik oldalán. - Megmondtam, ha élni akarsz hagyd békén őket. Ez az utolsó figyelmeztetés. - Kiabálta át neki, mire ő csak sarkon fordult és elment.
–    Köszi Eli. - Hálálkodtam neki, majd kikerülve őket hazamentünk. Szerencsére ő az aki soha nem kér magyarázatot, csak kötelességének érzi, hogy megvédjen minket.

JongHyun POV

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Éjjel is alig aludtam valamit. Ráadásul a zuhany sem kerített jobb kedvre. Megcsináltam a szokásos reggeli teendőimet, majd az autóhoz mentem.

–    Jó reggelt fiatalúr. - Yong illedelmesen ajtót nyitott. De mi a francnak magáz, és kezel ilyen hidegen?
–    Ne csináld ezt, kérlek. - Néztem rá bosszúsan, de ő nem foglalkozott velem, csak becsukta utánam az ajtót, és beült előre. - Yong kérlek, ez nem vicces. Megértettem, bunkó voltam tegnap reggel. Átléptem a határt vágom, oké? Szal felejtsük el és legyünk normálisak. - Ajánlottam fel neki, ugyanis baromira zavart a viselkedése.
–    Megérkeztünk. - Állította le a motort. - Hányra jöjjek ma?
–    Kettőre. - Feleltem neki idegesen. Már épp kiakart szállni, hogy ajtót nyisson, de én kipattantam és bevágtam magam mögött az ajtót. Ez a hangulat, egész nap rajtam maradt. Még a kedvenc helyem se élvezhettem amit elkoboztam a csóriktól. Sőt még ők is jobban érezték magukat. Minden szünetben kint ökörködtek, és tök jól elvoltak. Fura, hogy ennyire haverkodnak. Amerikában, általában vagy egyedül vagy max. párban voltak, de hogy 5-en együtt, az furi. Számomra irtó lassan ment el a hét óra. A percek csak úgy vánszorogtak, nekem meg folyamat a sofőröm járt a fejemben. Az egyetlen ember aki mellettem maradt, és akire számíthattam. Én meg bunkózok vele is.

  Szerencsére azért valamilyen szinten, de véget ért a suli is. Yong a suli előtt várt a limuzinommal. Tényleg túlzás kicsit. Biccentve ültem be az autóba, és egész úton csak kattogott az agyam, hogy mivel tudhatnám megbékéltetni a sofőröm.  Sajnos nem jutott eszembe semmi. Hazaérve kiugrottam a kocsiból és a szobámba mentem. Vonakodva, de nekiálltam a házi feladatnak  is. Majdnem egy óra ment el rá. Mindig is utáltam tanulni, de nem hanyagolhattam el. Apám a fejemhez vágta, hogy ha négyesnél rosszabb jegyem lesz kitagad. Nem gondolta komolyan tudom jól, de azért betartom. Fél ötkor úgy döntöttem, hogy leveszem végre a suli egyenruháját, és lezuhanyzok. Ehelyett, mondjuk egy majdnem másfél órás fürdőt vettem. Úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Kiérve a fürdőből már hét óra volt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért felhívtam Luhanékat, hogy mi van velük. A válasz csak egy rekedtes hangú dörmögés volt, ugyanis náluk hajnali 3 volt. Röhögve elnézést kértem majd leraktam. Kifeküdtem az ágyamon és csak feküdtem, de ez is rohadt unalmas volt. Bementem a gardróbomba és kivettem egy fekete farmert, egy fehér mintás pólót és a kedvenc aranyszínű dzsekimet, majd felkaptam őket és siettem le a földszintre. Yong megint az étkezőben ült és a kávéját iszogatta.

–    Yong, megyünk. - Mondtam neki, mire lehúzta a kávéját és az udvarra indult. - Ne a limuzint hozd, azt most félreteszem pár napra. - Erre már felhúzta a szemöldökét, de még mindig nem mondott semmit. Ha nem az autó volt a gondja akkor meg mi? Komolyan nem igazodom ki rajta. Fél perc múlva már az ezüst Porsche 918 Spyderemben ültünk.
–    Hova vihetem? - Megint a hivatalos hangnem.
–    A közeli kajáldába, ahol nyáron is voltam. És ha megkérhetnélek, abbahagynád ezt a viselkedést. Baromira idegesítő, nem tudom mi a bajod. Tudhatnád, hogy bunkó vagyok. Eddig nem zavart akkor most miért? - Tettem fel neki a már reggel óta kikívánkozó kérdést, de megint nem méltatott válaszra. Totálisan felbaszta az agyam. Elegem volt már, hogy nem képes rendesen közölni a problémáját.
–    Megjöttünk. - Állította le a motort.
–    Várj meg a parkolóban. Yong, ha kijöttem, beszélünk. - Mondtam neki mielőtt kiszálltam. Azt hittem, hogy a kajáldában, majd jobb kedvem lesz kicsit. Lazán sétáltam be és foglaltam helyet, majd egy kézemeléssel jeleztem, hogy rendelnék.
–    Üdvözlöm. Mit hozhatok? - Ijedten kaptam a fejem a hang forrása felé. Azt sem tudtam, hogy köpjek-e vagy nyeljek.
–    Te itt dolgozol? - Kicsit hangosabban kérdeztem mint akartam, de mentségemre szolgáljon, hogy tényleg megvoltam lepődve. Egy dolgozó csóri, ilyet sem sokszor láttam még.A továbbiakban, kicsit cukkoltam még. Tetszett a mély hangja.  A lányos arca és alakja alapján, egy vékony hangot képzeltem el hozzá. Gyorsan rendeltem, majd felhívtam anyámat, hogy beszéljek vele, de ő csak összevissza beszélt mindenről. Én meg hadonászva válaszoltam. Láttam, hogy jön a csóri a kajával de csak azért sem hagytam abba a kapálózást, aminek az lett a következménye, hogy a vacsorám, félig rá, félig pedig rám borult. A kedvenc felsőmre. Idegesen pattantam fel és kezdtem osztani, mire megjelent a főnök is. Reméltem, hogy majd kirúgja, de nem. Csak egy bocsánattal, meg egy ingyen vacsorával intézte el.

 Idegesen mentem ki az étteremből, de nem hagytam ennyiben. Megvártam míg végeznek. Mikor kijöttek elkaptam a karját, de ő meglógott és Kevinnel együtt elfutottak, egyenest a negyed felé. Nem mentem tovább, megálltam, mert ott voltak a többiek is. A nagydarab pedig meg is fenyegetett. Tudom, szégyen a gyávaság, de ink. , elfutok, mint hogy többet ne álljak talpra. A kezemben a koszos dzsekimmel mentem vissza az autóhoz. Dühösen ültem be és csaptam be az ajtót, mire Yong kikerekedett szemekkel nézett rám majd a ruhadarabra a kezemben. Közben láttam, hogy próbálja visszafogni a nevetést.
–    Baromi vicces. - Pufogtam neki, mire megcsóválta a fejét és indult. Majdnem tíz óra volt mire hazaértünk, de a hallban megvártam, mert beszélni akartam vele. Mikor bejött szó nélkül ment egyből a nappaliba, és leült a fotelbe.
–    Miről akarsz beszélni? - Hideg tekintettel bámult, amitől megállt bennem egy pillanatra az ütő. Nagyon pipa volt.
–     Oké.... leesett, hogy mi a bajod, bunkó voltam, meg kicsit elvetettem a sulykot. De az Istenért, pelenkás korom óta ismersz. Már jó ideje ilyen vagyok és te is tudod, hogy nem fogok már megváltozni. Ilyen vagyok és kész. - Hadartam el neki a monológom, amit a kocsiban tettem össze.
–    Szóval azt tervezed, hogy végig ilyen maradsz? Mikor lettél te ekkora paraszt, aki nem foglalkozik senkivel, csak magával? - Kicsit idegesen túrt bele a hajába.
–    Engem anyámék csesztek el, mert az utóbbi négy évben nem is foglalkoztak velem. Most is, a belvárosban dolgoznak, de ide a legszélére vettek házat. Csak hogy véletlenül se jöjjenek haza. Mintha látni sem akarnának. Szerinted ha ők szarnak a fejemre, akkor én minek foglalkozzak bárkivel is? -  Akadtam ki teljesen. Mire Yong felállt és belemászott az arcomba.
–    Arra nem gondoltál, hogy minden miattad van?  Azért vettek itt házat, hogy ne kelljen hazajönniük hozzád minden nap, és azt hallgatniuk, hogy te szidsz mindenkit. Elkönyvelted a fejedben, hogy te vagy a nagy Kim JongHyun, aki mindent megtehet. De arra egyszer sem gondoltál, hogy ezzel mindenkit megbántasz mi?  Komolyan mondom, én vagyok az egyetlen ember aki még a közeledben van. Mindig próbáltalak a helyes út felé terelni, de te ezt egyre inkább elutasítod. Ha így folytatod, akkor már én sem leszek a közeledben. Gondolkozz el ezen, és ha felfogtad a hülye fejeddel, hogy mit teszel néha, akkor majd beszélünk rendesen. - Olyan hangosan ordított, hogy még a fülem is csengeni kezdett. Majd elindult a szobája felé.
–    Akkor menj te is. Kit izgat. Megleszek egyedül is. - Kiabáltam utána. Mégis mit hisz magáról, hogy ő nem pótolható. Minden ember pótolható, olyan nincs, hogy nem. És még én vagyok elszállva magamtól. 

1. RÉSZ

  Key POV

Elérkezett a várva várt hétfő is. Bár még csak hajnali 5 óra volt, nekem mindig előbb kellett kelnem, hogy reggelit készítsek Kevnek. Ha nem teszem, akkor egész nap éhezett volna, ráadásul suli után még dolgozni kellett mennünk. Úgyhogy, habár még féli csukva volt a szemem, de halkan kikászálódtam az ágyból, és a konyha felé vettem az irányt. A hűtőt kinyitva viszont, csak sóhajtani tudtam.

• Megint üres? - Kérdezte a lakótársam halk, rekedtes hangon, mire ugrottam egyet. Mit keres ez ilyenkor ébren?
• Igen, már megint az. - Csuktam vissza az ajtót, és nekidőltem a konyhapultnak. Kevin letörten állt a hűtővel szemben, mintha a szuggerálásával megtudná tölteni. - Akkor megint meg kell várnunk, hogy este adjon a főnök, abból ami megmaradt. Mivel fizut csak egy hét múlva kapunk. Remek. - Csüggedten indult vissza a szobába. Mindig, minden hónap végén ez volt. Hiába próbáltunk spórolni, jobban nem ment. Pedig néha még az étteremből is tudtunk hozni kaját, így kevesebb pénznek kellett volna elmennie rá. Komolyan nem tudtam, hogy mégis mit kellene tenni, hogy arra a hétre is legyen pénzünk. Ráadásul Kevin, olyankor egész nap hisztis volt, mert nem tudott enni. Én meg hallgathattam. Nem volt bajom a sráccal, de ha elkezdett nyávogni, akkor azzal totálisan felhúzott, én mégis mindig türtőztettem magam, hogy ne szóljak be neki. Azzal csak még nagyobb cirkuszt csináltam volna.
• Na, mi a szitu? - Jelent meg az egyetlen személy a lakásban akit ki nem állhattam, megzavarva a gondolkodásomat.

•     Semmi, számodra a válaszom semmi. - Mormogtam erőltetett vigyorral az arcomon.

• Hjaaaaj, ne hisztizz már. - Mondta hátra a válla felett, és kinyitotta a hűtőt. - Szal még kajátok se lesz a suliba... - Tehetetlenül megvontam a vállam. Mégis mit várt tőlem, tudta milyen helyzetben vagyunk. Hisz ő is ott élt két házzal arrébb.
• Amúgy meg , minek jöttél ide Eli? - Komótosan csukta be az ajtót, majd gúnyos vigyorral rám vigyorgott aztán elment. Annyira az agyamra tudott menni. Azt hitte olyan nagymenő, mert minden gond nélkül képes volt lopni. Ráadásul szerelmes volt Kevinbe, csak nem merte elmondani neki. Félt, hogy még annyit sem beszélne vele, amennyit addig. Persze ő azt nem tudta, hogy Kevnek is bejött. Én pedig nem mondtam neki, hogy aztán őt is belekeverje minden marhaságba. Volt elég baja már úgy is, nem kellett tetőzni is.
• Na itt is vagyok.
• Mi a francokat keresel itt megint? - Néztem fel rá izzó szemekkel, de ő csak meglóbált előttem egy zacskót. Alaposan szemügyre vettem a kezében, mire letette a kicsi asztalra és kivett belőle hat szendvicset. Még mindig értetlenül álltam a konyhapultnak dőlve.
• Most meg mit nézel így??? Nem loptam, csak volt pénzem és gondoltam, hogy nektek nem lesz. Ezért elmentem vásárolni, mert Kev hisztis lesz, te is hisztis leszel, és akkor mindenkii hisztis lesz, ami senkinek sem lesz jó. - Néha azért sikerült meglepnie a maradék eszével és kedvességével. Habár tudtam hogy csak Kevin miatt teszi
• De miért van hat? - Néztem újra az asztalra.
• Mert, én is a suliba fogok járni. Addig gyűjtögettem, míg sikerült erre a tanévre is megszereznem a pénzt. Úgyhogy én is osztálytárs leszek. - Hatalmas vigyorral az arcán, veregetett vállon. Nem elég, hogy otthon el kellett viselnem, de még a suliban is. Na, meg gyűjtögette mi??? Tuti kirabolta a fél várost. Mért vert engem az Isten, ilyen marhákkal. De egy valami jó is volt benne. Ha ő ott lesz, akkor talán leszállnak rólunk a gazdag barmok. Hisz Eli elég erős testalkatú...ráadásul régen taekwondózott is. Na meg a piercingek is elég vagány külsőt biztosítanak neki. Az, hogy csóri, pedig csak segít a helyzeten. Tőlünk nem félnek, mert elég gyengék vagyunk, de a nagyobb srácoktól, vagy akár lányoktól már igen. Fura lesz, hogy osztálytárs lesz, mert hát eddig egy másik suliba járt, csak hát kirúgták a viselkedése miatt.
• Key kész vagyok...szia Eli. - Vigyorgott Kev...ilyenkor mindig olyan kis cuki volt.
• Remek akkor megyek zuhanyozni. - Hálát adtam az égnek, hogy nem kell tovább kint maradnom. Bár mikor belegondoltam, hogy kettesben vannak a konyhában, akkor már nem is örültem annyira, ezért jobbnak láttam ha sietek.

Fürdés után összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk a suli felé. Néha rettentően tudtam örülni annak, hogy nem voltunk olyan messze. Bajunk mondjuk nem nagyon eshetett, mivel soha nem mászkáltunk egyedül. Egy kívül állónak úgy tűnhetett, hogy mi mind utáljuk egymást, és csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Önző módon bármit megtennénk, hogy nekünk jó legyen, pedig nem így volt. Ha belekötöttek egy hozzánk hasonlóba, nem izgatott minket, hogy ismerjük-e vagy nem. Kiálltunk mellette és megvédtük. Segítettünk egymásnak a bajban. Olyanok voltunk akár egy nagy család.

• Key itt vagy??? - Lóbálta a karját előttem Kev, mire észbe kaptam.
• Persze, csak elkalandoztam kicsit. - Mosolyogva néztem a srácokra, majd fel a hatalmas sulira. Talán ebben az évben minden jobb lesz. Legalább is ezt reméltem.
• Hát akkor, kezdődjék a élet. - Eli teljesen nyugodtan indult meg a bejárat felé. Kevinnel mi már kevésbé.
• Hallod, szerintem van egy új bunkó a suliban. - Bökött a lakótársam fintorogva a nem messze parkoló hatalmas fekete limuzinra.
• Ez komoly? Ezek után mondja azt nekem valaki, hogy szép év elé nézünk. - Emeltem fel megadóan a kezem és beléptünk az épületbe. Érdekes módon, nem volt az a hatalmas hangzavar, ami egy új, gazdag diák érkezésénél szokott lenni. Csak mindenki egymással beszélgetett, és a legtöbbjük fintorogva magyarázott a társának.
• Szerintem, itt valami nem stimmel. - Mondta ki Kevin hangosan, amit gondoltam. Eli kíváncsian nézett rá, én meg csak egyetértően biccentettem neki. Majd mentünk tovább a termünk felé. Bent is eléggé ki voltak akadva a srácok. Még a két gazdag lány is.
• Hééé Kibum, nem futottál össze az új végzős sráccal? - Kérdezte az egyik liba.
• Nem, eddig nem. - Vallottam be neki őszintén, és az eddigiek alapján volt egy olyan érzésem, hogy jobb is. Főleg ha végzős.
• Tiszta bunkó, még nálunk is rosszabb. Kijelentette, hogy aki nincs vele egy szinten az ne is szóljon hozzá. - Hangos fújtatással adta a tudtomra, hogy ez neki sem tetszik. Az már régen rossznak minősült, ha túl szárnyalta azt a két picsát. Ők voltak eddig a legmenőbbek. Mindig mindenért beszóltak, vagy megalázták a csórókat. Én voltam az egyik kedvenc alanyuk. De már figyelmen kívül hagyom őket.
• Kösz az infót. - Mosolyogtam rá, és hátra mentem a helyemre Kev mellé.
• Szünetben a helyünkre megyünk? - Látszott rajta, hogy megvolt ijedve az új sráctól, folyamat az ujjait tördelte. Nem csoda, vagy őt vagy engem találtak meg mindig.
• Persze, ott nyugi van. - Közben automatikusan álltunk is fel, mert megjött az osztályfőnökünk. Rendes nő volt, mert nem kivételezett senkivel. Próbált, mindenkinél ugyanolyan bánásmódot alkalmazni. Miután leültünk, egyből fel is állította Elit, és egy lányt is. Mindkettejüknek be kellett mutatkozniuk. Ezután pedig az Ofő elkezdte sorolni az éves tantervet, a legfontosabb házirend szabályokat, és a kezünkbe nyomta az órarendeket is. Szerencsére csak 2 osztályfőnöki óra volt vissza, és végeztünk is a sulival arra napra. Kicsengetéskor, mindenki egyszerre állt fel és indult meg az ajtó felé. Kevin és Eli a hátam mögött követtek ki az udvarra. Majdnem egészen a végéig mentünk és ott letelepedtünk a nagy fa alatt. Én középen a két fiú pedig mellém.
• Olyan nyugi van itt mindig. - Sóhajtott fel megkönnyebbülve, behunyt szemekkel Kevin. Eli is csak csukott szemmel hümmögött egyet. Szerintem ő is nagyon élvezte a helyzetet. Elvigyorodtam és én is követtem a példájukat.
• Hééj, csórikáim, ez az én helyem mától. - Az ismeretlen hangra mind kinyitottuk a szemünk és felnéztünk a illetőre. Az új srác állt előttünk. Alacsonyabb volt nálunk. Élre vasalt, hibátlan egyenruhában feszített. Ennek ellenére, a barna haja olyan volt, mintha elfelejtett volna fésülködni. Már így megtudtam mondani, hogy mi ketten baromira nem fogjuk csipázni egymást.

JongHyun POV

Az idegesítő ébresztőre kellett felkelnem reggel, ami azt jelezte,hogy hétfő van, és suli.. De annyira nem volt kedvem kikelni a pihe puha hatalmas ágyamból. Inkább még lustálkodtam volna...a reggeli úgy is az étkezőben várt, azért voltak a felszolgálók, hogy megcsinálják. Legalább megdolgoznak a pénzükért. Nem akartam iskolába menni, pedig muszáj volt és az ágyból sem ártana már kikecmeregnem. De végül is gazdag vagyok, senki nem fog beszólni, ha becsengetés előtt esek be tíz perccel. Ha meg mégis,akkor sem érdekel .Végül tíz perc lustálkodás után sikeresen felkeltem. A gardrób szobából kivettem a suli, uncsi egyen ruháját, ami egy sötétkék nadrágból egy világoskék ingből,és egy sötétebb kék zakóból állt. Elég gááázul nézett ki, bár én még abban is irtó dögös voltam. Már csak egy reggeli zuhany hiányzott. Úgyhogy elmentem a fürdőbe, hogy felfrissüljek. Közben pedig ezerrel kattogott az agyam, hogy mi fog történni aznap. Semmi jót nem vártam tőle, de legalább a zuhany jól esett. Fürdés után beállítottam a hajam, majd kétszer beletúrtam, hogy vagányan kócos legyen, és már mentem is az étkezőbe. Az asztal tele volt jobbnál jobb kajákkal, de mivel nem voltam éhes, ezért csak lehúztam a narancslevem és siettem is a limuzinomhoz. Tudom, kicsit túlzás a suliig olyan autóval menni, mikor ott volt a közelemben, de szerettem felvágni. Mondjuk ott még egy Suzukival is fellehet. Mikor kiértem a kocsihoz Yong már bent ült, ezért megálltam az ajtónál, és vártam, hogy kinyissa nekem. Már 3 perce csak álltam, mire lehúzta az ablakot.

• Na mire vársz, ha így folytatod, elfogsz késni. - Szólt ki kissé türelmetlenül.
• Nem felejtettél el valamit? - Sejtelmesen az ajtóra pillantottam.
• Figyelj, itthon vagyunk, szóval ne várd el, hogy még itt is az ajtót nyitogassam meg csukogassam utánad. Szóval ülj már be, és induljunk. - A végére felemelte kicsit a hangját, mire duzzogva beültem.
• Mi a franc bajod van neked meg? - Kérdeztem én is ingerülten.
• Az, hogy ezzel a dög nagy autóval kell a te puccos hátsó feledet furikáznom, mikor a suli itt van tíz percnyire. - Dörmögte Yong az orra alatt. Még ő is tiszta dinka volt aznap, amivel az én agyam is felcseszte.
• Azért kapod a fizetésed, hogy oda és azzal vigyél, ahova és amikor ÉN akarom. - Az én szót jól kihangsúlyoztam neki, hogy megértse. Tudom, hogy túlléptem a határt, de nem érdekelt. Attól, hogy apám egyik haverja, meg mondhatni az én nevelő apám is, ő akkor is csak a sofőröm marad. És ezt nem szabad elfelejtenie. A beszólásom után nem szólaltunk meg. A suli előtt Yong rutinosan kiszállt, megkerülte az autót, és kinyitotta nekem az ajtót. Felemelt fővel szálltam ki, és néztem körbe. Pár diáknak leesett az álla, és csak figyelt.
• Maradjak itt, vagy menjek addig el?
• Várj meg. Dél körül végzek ma. - Rá sem nézve válaszoltam, és indultam el a suli felé. Bent az előtérben is mindenki csak bambult. A sok kis csóró, kirázott tőlük a hideg is. Aztán két csaj elindult felém, elég szépek voltak. Mindkettőnek hosszú, gyönyörű barna haja volt. Viszont mielőtt a közelembe értek volna, egy kéztartással megálljt parancsoltam nekik. Fintorogva, keresztbe font karokkal álltak meg.
• Na mi van szépfiú? - Kérdezte unottan az egyikük.
• Előre közlöm, hogy csak az jöjjön a közelembe, aki velem egy szinten van anyagilag. Holmi csöves, érdek emberek kerüljenek el. - Mondtam elég hangosan ahhoz, hogy mindenki érthetően hallja. A két lány összenézett, majd hátra a sugdolózó tömegre és hangosan elröhögték magukat. Nagyra nyílt szemekkel néztem őket. Mégis hogy mernek, engem kiröhögni.
• Te mekkora egy tapló vagy, még rajtunk is túlteszel. - Picsásan hátradobták a hajukat, aztán megfordultak és elmentek. Szóval ők voltak eddig a beképzelt gazdag libák, a suli királynői. Sajnos erről a posztról le kell mondaniuk.

Az osztálytermemben már elég sokan voltak. A legtöbben fintorogva elfordultak tőlem. Jobban is tették, így legalább nem lesz gond. A terem végében találtam egy teljesen üres padot, ami pont megfelelt nekem. Mondjuk nem az ablaknál, ami nem a legjobb, mert így halálra fogom unni magam majd. De legalább egyedül ültem. Nemsokára az osztályfőnök is megjött. Egy negyven-ötven közötti éveiben járó férfi volt. A feje teteje meg már kopaszodott. Illedelmesen köszöntünk,majd helyet foglaltunk. Természetesen nekem kikellet mennem a táblához, hogy új diákhoz méltóan bemutatkozzak. Hatalmas undorral néztem végig, a 25 főn a teremben. És konstatáltam, hogy több fiú van mint lány.

• Sziasztok. Kim Jong Hyun vagyok. Los Angelesből költöztünk ide, mert apám vállalatának itt Ázsiában van a legtöbb ügyfele. A hobbim a pénzköltés. - Miután befejeztem a tanár megköszönte, majd a helyemre mentem. Közben még elkaptam pár, bunkó, tapló meg beképzelt jelzőt is. Az óra unalmasan telt el, mint minden eddigi osztályfőnöki az életemben. Aztán végre megszólalt a megmentő csengő. Megkönnyebbülve kaptam fel az oldaltáskám, és kiviharoztam abból a retek teremből. Egészen az udvarig mentem, ami tele volt a nem kívánatos személyekkel. Viszont hátrébb megtaláltam a megfelelő helyet. Majdnem az udvar legvégén, egy hatalmas fánál. Egyből oda is mentem, de három csövi befoglalta. Nekem viszont kellett az a hely.
• Hééj, csórikáim, ez az én helyem mától. - Mondtam nekik bunkó hangnemben, mire kinyitották a szemüket és felnéztek rám. Az egyiknek amelyiknek olyan lányos pofija volt, ijedten nézett a mellette ülő, elég csini pofijú csórira. A harmadiktól meg kicsit megállt bennem az ütő. Én is szépen kidolgozott izmokkal vagyok ellátva, de neki egy karja akkora, mint nekem a kettő. Csini pofi és Izomka nyújtóztak egyet, majd mindhárman felálltak a helyükről. Heehh még a lányos srác is magasabb volt nálam. Kicsit megijedtem, mert hát azért ők hárman voltak. Próbáltam lehiggadni, és ugyanolyan nyugodt maradni, mint előtte. Nekem kellett az a hely, és ők nem alhatták utamat.
• Na. mi lesz máár, húzzatok el innen! - Emeltem feljebb a hangom.
• Keresünk, jobb helyet srácok...Mr. Tapló Ficsúrnak kell a hely. - Izomka fintorogva végigmért, majd elment mellettem csini pofival együtt. Elég könnyen ment a dolog, semmi gáz nem volt. Viszont amikor visszafordultam előre, beleütköztem a lányos srácba, aki seggre esett.
• Figyelj jobban máskor! - Vetettem oda neki félvállról. De a nagydarab, egyből mellettem termett és elkapta a zakóm.
• Ide figyelj köcsög. Megkaptad a helyet, szal fogd be a pofád. És ha még egyszer hozzá mersz érni valamelyikükhöz, akkor letépem a fejed. - Annyira megijedtem hirtelen, hogy levegőt is elfelejtettem venni, de a szemkontaktust próbáltam tartani. Ha rájött volna, hogy meg tud ijeszteni, akkor a többiek is mellé álltak volna. Annyira meg nem vagyok erős, hogy a fél sulival szembe tudjak szállni. Mikor megunta a szemezést, erősen ellökött magától. Szerencsére nem vesztettem el teljesen az egyensúlyom, így nem estem el. Izomagytól kaptam még egy bosszús nézést. Csini pofitól viszont még az izomagyat is megszégyenítő gyilkos pillantást. Nagyon fontos személy lehet neki a srác, ha ennyire védi. Nekik köszönhetően viszont nem sokáig élvezhettem az új helyemet, mert becsengettek. Unottan indultam vissza a terembe, és foglaltam el a helyem.
  A nap folyamán már nem sok minden történt. Végighallgattuk a házirendet, amit a tanár lelkesen pontról-pontra felolvasott nekünk a maradék két óra alatt. Komolyan majdnem elaludtam. Úgysem fogom betartani őket, akkor minek érdekeljenek. A harmadik kicsengetés után elsőként ugrottam fel a helyemről, és a tanár után távoztam is a teremből. Egyenesen a kijárat felé mentem, onnan pedig Yonghoz, aki ugyanott állt, mint reggel.
• JongHyun. - Illedelmesen meghajolt és kinyitotta az ajtót, mire bevágódtam. Amint ő is beszállt és elindította az autót, elkezdtem neki mesélni.
• Képzeld összekaptam egy nagydarab csórival, mert fellöktem a haverját. Komolyan megijesztett. Hatalmas az a srác, pedig csak harmadikos. - Pufogva vázoltam fel neki a délelőttömet, amit ő egy szó nélkül végig is hallgatott. Miután befejeztem, vártam tőle a kioktatást, vagy valami -féle reakciót, de semmi. Értetlenül néztem az ülését, de ő egész úton meg sem szólalt. Miután leparkolt, kiszállt és kinyitotta az ajtót, (amit itthon nem szokott megtenni) majd visszaült, és elvitte a limuzint a garázsba. Tudom, hogy a reggeli miatt lett ilyen. De az a dolga, hogy engem furikázzon.
  A villába érve, egyből a szobámba mentem, ahol letettem a cuccom, és levettem az undorító egyenruhát, majd egy jó meleg hosszúra nyúlt fürdőt vettem a kádban. Utána bedobáltam a cuccaimat másnapra a táskámba, és lementem vacsorázni. Végezetül pedig bár még korán volt, de lefeküdtem, hogy alszok. Csakhogy nem tudtam elaludni. Yong viselkedése rettentően zavart. Idegesen keltem ki a meleg takaró alól, és egy szál bokszerben lementem a sofőrömhöz.
• Yong beszélnünk kell....el kell mondanod mi a bajod. - Kezdtem bele mindenféle kertelés nélkül. Ő csak letette a bögréjét, és felállt velem szembe. Még ő is magasabb volt nálam.
• Te vagy a bajom. Szállj magadba, és vedd észre mit csinálsz. Igaza van a szüleidnek....te...egy ...elkényeztetett....tuskó vagy. - Minden szaván meglepődtem, pedig már vázolta mindezt FINOMABB verzióban. - Jót beszélgettünk, reggel várom az autónál, fiatalúr. - Gúnyosan felkapta a bögréjét, és távozott. Úgy néz ki, megsértettem egy kicsikét. De reggelre majd megnyugszik. Én is megittam egy pohár vizet még, majd felmentem a szobámba, és visszafeküdtem aludni.

Szereplők

                                                                    Szereplők

 

Kim JongHyun

A beképzelt milliárdos gyerek, aki a viselkedésével sikeresen elüldöz magától mindenkit. Még a szüleit is. Utálja és lenézi a szegényeket, egyik fő hobbija pedig az ő tönkretételük. 

                                                                        Kim Kibum

A srác aki barátjával mindent megtesz, hogy kitudjon törni a szegénységből. Lenézi a gazdagokat, mert azok folyamat piszkálják őket és mert nem érti miért olyan felvágósak, ha nem ők keresik meg a pénzüket.

                                                                        Kevin Woo

Key legjobb barátja. Testvérként tekintenek egymásra. Kicsit hisztis néha és odavan Eliért.

                                                                  Kim KyoungJae / Eli

A negyed nagyfiúja. Nem hátrál meg a lopástól sem, ha épp arra van szükség. Tipikus gengszter srác. Viszont a barátaiért és legfőképp Kevinért bármire képes.

 

Yong (OC)

JongHyun sofőrje és apja helyett apja. Próbálja mindig a helyes útra terelni. Néha több, néha kevesebb  sikerrel. JongHyun néha totálisan kiakad rá, de ő a egyetlen személy, aki mindig mellette van.

Mellékszereplők: U-Kiss : Kiseop, Hoon, 

                           Shinee: Minho.... később Taemin, és Onew.

                           Exo: Luhan, Sehun

Bevezető

Két srác, akik teljesen más környezetben nőttek fel. Az egyik milliárdos, míg a másik kemény munkával próbálja meg életben tartani magát.Míg az egyik egy gyönyörű villában él, addig a másik a nyomornegyedben. Mégis mindkettőnek megvan a maga gondja. A gazdag ki nem állhatja a szegényeket, lenézi, kicikizi, és mindent megtesz, hogy tönkre tegye az életüket. mindene megvan, de már annyira elszállt magától, hogy a sofőrjén kívül senki nem foglalkozik vele. Még a szülei is elköltöztek. A másik srácnak, van egy barátja, de családja már nincs. Épp ezért minden nap keményen dolgoznak.
Egy valami közös bennük....mindketten utálják egymást, de a céljuk ugyanaz, hogy megváltozzanak. Ennek pedig csak egyetlen egy módját látják. Életet fognak cserélni. 
Vajon hogyan boldogulnak a srácok? Sikerül megváltozniuk? Javulni fog a köztük lévő kapcsolat, vagy marad amilyen volt?
Ha szeretnéd megtudni, akkor olvasd el :)